Kedves Laci,

megörültem leveled „külalakjának” rögtön, jólesett látni a változatlan vitalitását s az akaraterőt.

Nem nagyon értem, miért adod fel a regény elhelyezését a francia piacon, csak azért, mert Gallimard nem vállalta. Annyira haladt a koncentráció a francia könyviparban, hogy csak néhány, szakmailag felkészült kiadó maradt, a szakmán belül monopóliummal?

Amerikában lezajlott ily gigantikus koncentráció, de mégis maradt néhány (nem sok) független kiadó s főleg: a monopóliumok megtartották az elnyelt cégeket, amelyek most még szigorúbban folytatják azt az árnyalást, melyet önállóan, mint angol országokat többé-kevésbé képviseltek. Még így is nagyon sok fiatal amerikai Angliában adja el a könyvét, maholnap Ausztráliában is.

Szóval: nem értem, miért nem próbálkozol más kiadókkal? Most, talán júniusban jelenik meg egy könyvem, egy kiadó adott rá 2500 dollár előleget, de összevesztünk s egy másik vállalta át, emiatt egy évvel késik a kiadás, ami nagy baj, mert ezalatt a téma környékéről sok könyv jelent meg, de mégis megjelenik.

Persze, itt az írók hihetetlen nagy urak. Ők az új milliomosok: Kodolányi, Illyés, Déry és még néhányan. Elég sokan keresnek annyit, hogy polgári jómódban élhetnek. Ez Lengyelországban nincs így. A rezsim ellenséges az írókkal szemben.

Magamról: külsőleg helyreálltam, de a bajt persze tudom s azt is, hogy most már ezzel kell élnem, ami nagy szomorúság. Aki azonban nem volt beteg, mint én, azt végül is [?] kell éveink és a halál közelségének tudatára ébreszteni.

Sajnálom, hogy nem látogathatlak meg, de három emelettel nem szabad birkóznom.

Itt még két hétig maradok, de alighanem nem megyek vissza a New York-i nyárba, hanem valahol Európában folytatom a felépülést.

Jó munkát és élvezetes utazásokat!

Barátsággal,

Miklós