Kedves Barátaim,

először is egy nagy bajjal kezdem. Sokkal nagyobb anyagi nirvanába futottam be, mint gondoltam, úgy hogy hetekig nem leszek képes lefizetni a 60 dollárt Partosnak. Tanakodom, mit lehetne tenni gyorsan. Ha véletlenül akadna vevő a bútorokra, Mr. Scheigan, 2 rua Petel az ügyvéd, akinél ott fekszenek a minimális árak, s akinek 12.500 frank jár még, míg a többi felhasználható lenne a kifizetésre. Mindent el fogok követni természetesen, hogy a lehető leggyorsabban lefizessem az összeget s az is kényelmetlen, hogy Partos tudni fog az anyagi nehézségekről, de képtelen vagyok e percben segíteni magamon. Partosnak a cég már írt levelet mind a két ügyben. A viszonyok itt egész rosszak, óriási összeköttetésekkel próbálok egy nyári pincéri állást kapni, de a szezont már elkéstem és igen sok az un. experienced, akikkel nem tudok versenyezni. Mindez nem lep meg, mert tudtam, mi vár rám, de azért nem kevésbé undok. Én azonban fel fogom dolgozni magam rövidesen, mert energiát azt ad az embernek ez a szörnyű város, mely ráadásul hőhullámmal fogadott.

Egy hallatlan érdekes dolgot mondhatok. A nagyobbik fiam, aki öt éves kora óta matematikus és csillagász, nagy válságon ment át, azután, hogy megtudta, mi van velem tavasszal és hirtelen elhatározta, hogy feladja a szakmáját és áttér szociológiára, mert elsősorban az ember a fontos és nem a világegyetem. Álnéven pályázott egy szociológiai essay témára és 900 pályázó közül ő lett az első. Most augusztusban teszi le a vizsgálat s ezzel a Collaget be is fejezi 19 éves korában. Nagyon boldog és harciasan védi az álláspontját az én elképzelésemmel szemben. Nem tudom, mit gondoljak a dologról. A kis fiamat lelkileg igen megviselte a dolog, de ő szelís és tud örülni annak, ami van, minden délelőtt meglátogatom és boldog velem.

Még nem értem rá, hogy összeszedjem magam s itt különben sincs értelme annak, hogy az ember gondolkozzék magáról. Rettentően fáj, hogy Zsófi nem válaszol a levelemre, melyben kegyetlen, igazságtalan voltam iránta, de amelyből éreznie kellett a fájdalmat és szeretetet. Különben eltúloztuk a vízum ügy jelentőségét, a nehézipari központ itteni megbízottja hivatalos ügyben kell, hogy Magyarországra menjen s hat hét óra nem tudja megkapni a vízumot.

A képek rendben megjöttek s letettem a Piroska lakásán, akit még nem láttam, szakácsnő egy nagy hotelben. Az Olga képét persze magamnál tartottam. Végleges lakásom még nincs.

Szégyenkezve gondolok rá, mennyire visszaéltem a jóságukkal. Vannak azonban idők, amikor csak a legkönyörtelenebb önzés mentheti meg az embert.

Talán mégis legjobb volna haladékot kérni Partostól, nem tudom, én kérjem-e közvetlenül. Rémes, hogy az ember ily kínos helyzetbe kell hozza barátait. Remélem, Juci túl esett a vizsgákon s az élet megy szépen tovább Dormándiéknál.

Szeretettel ölelem mindnyájukat.

Miklós