Kedves Lacikám,

mentségemül szolgáljon, hogy időközben /augusztus végén/ enyhébb agyrázkódásom volt. Egy rosszul megkonstruált lépcsőn, aminek az egyik foka dupla magas, de semmilyen szélességű nem volt, estem le, természetesen beszélgetés közben; de annak dacára, hogy lefelé zuhantam és a lépcső peremébe vágtam az orromat és fejemet, agyrázkódáson túlmenően más bajom nem esett, semmim el nem törött. Így hát mázlisnak képzelem magamat és a baleset kimenetelével meg is vagyok elégedve! Persze mindez eltartott egy ideig: három hétig – ebből egy hetet kórházban – szigorú fekvéssel sújtottak, majd még további három hétig idehaza voltam. Most már négy hete dolgozom, de nem is vagyok olyan jól, mint a munka megkezdése előtt. Ebből is látszik, hogy a munka nemesít. Sajnos tényleg van egy kis visszaesés az állapotomban és most B-vitamin injekciókat kapok és nagyon sokat kell/ene/ pihennem, mert időnként nagy fáradságok jönnek rám. Éppen Ágnesnak írtam, hogy sokszor szívesen lefeküdnék a kocsiút közepén aludni, olyan álmos leszek, de félek a rendőrtől. Viccen kívül, nem vagyok sajnos még jól, a szemeim is fájnak még egy kicsit, azoknak sem tett a legjobban ez az esés, ami nélkül azt hiszem nyugodtan leélhettem volna a még hátralévő életemet.

Szóva: a könyvet megkaptam, de csak akkor már, amikor dolgozni kezdtem, mert a Mórába ment. Ekkor már nem akartam időt vesztegetni azzal, hogy előbb elolvassam /egyébként is akkor még le volt tiltva nekem az olvasás/ és rögtön beadtam lektorálásra. Itt akkor az volt a pech, hogy a lektorátus vezetője éppen szabadságon volt és mire megérkezett, a francia lektor ment el három hétre. A könyvet illetékesnek átadtam, olvastatja és ő maga is el fogja olvasni, mert mint mondta, érdekli, hogy maga hogy ír. Jelenleg tehát itt tartunk és amint tudok valamit, rögtön értesíteni fogom. Annak a büdös kölyöknek, akit maga fiatal hölgynek titulál, egyébként megírtam és kértem, hogy ha beszél magával mondja meg ezeket. Mentségére szolgáljon, hogy el volt egy kicsit utazva, meg utána két hétig újra dolgozott valahol, most pedig már megkezdődött az egyetem és már nem lakik bent a városban. Megkapta ugyanis nagy örömére – és az enyémre is – antony-i szobát, ami 2-3 évre szól és minden szempontból nagyon jó. Írtam neki, hogy hívja fel magát, gondolom rövidesen jeletkezni fog.