Kedves Imre,

Meglepett és megörültem levelének amelyet csak ma kaptam kézhez.

Szivesen rendelkezésére éállok ha valamiben segítségére lehetek.

Itt csatolok pár sort melyben igazolom, hogy tanítványom volt, és egyben ajánlom egy ösztöndíjra. Talán felhasználhatja a kérvényhez, amiről levelében tesz említést.

Itteni pozíciómban csak német diákokat ajánlhatok a Németországba accreditált francia hatóságoknak. De ha tudomásomra adja, hogy milyen úton Dr. Schlang próbálja az ösztöndíjat magának megszerezni, mindent megteszek, hogy segítségére legyek.

Sajnos Hollandiába se ismerőünk se barátunk nincs. De ha sikerül Parisba jutnia ott már tudom ajánlani.

1950 óta Németországban élünk. A Képzőművészeti Akadémián és a Technische Hochschuleben előadok.

Tudtuk hogy Berény meghalt. Örülünk hogy úgy mint a maga családja Ancsáék is szabad földre kerültek. Mi van a maga nővérével ? Hol van ? Gondoltunk magukra azokban a tragikus napokban. Nem hiszem hogy én változtam amióta nem találkoztunk. Magyar barátaim éppoly kedvesek számomra mint azelőtt, sőt. Gondolom milyen fájó szívvel vált meg képeitől. Remélem rövidesen olyan helyzetbe jut, hogy újra festhet. 1953-ban jelent meg Paris-ban regényem « Les Amants de Budapest ». 1938-1939-ben történik. Az egyik fő figura magyar festő a Képzőművészeti Főiskolán tanítvány. Majd elküldetem magának.

Kedves Imre, értesítsen sorsa további fejleményéről. Kedves szüleit szeretettel köszöntjük. Amitiés d’Irène. Bien à vous mon cher Imre,

Gachot