Kedves Barátom!

Nem szoktam kettöskönyvvitelt vezetni, igy nem tudom pontosan, hogy „ezt érdemlem csak meg” – vagy még kevesebbet. Lehet, hogy della Failleék forditása nem hü; az is lehet, hogy ez a kitünö költö nem pontos forditó (bár Brüsszelben éppen most próbálják az Othellót az ö adaptációjában), <xxxx> de annyi bizonyos, hogy ezt a szöveget idö hiján nem lektorálhattam.Ugy emlékszem egyébként nem is nekem volt sürgös a dolog, hanem a lapnak. Az, hogy nekem irtál panaszodrol: természetes, hogy Nadeaunak érthetö, hogy a Seuilnek: megmagyarázható, de hogy Albin Michelnek is, - ez kissé letör.

(Szegö Piri, aki ezeket a sorokat gépeli, most megjegyezte, mennyivel nehezebb a mi dolgunk, mint Neked volt annakidején olyan francia irókkal, akik semmit sem tudtak magyarul.)

Mindenesetre a lehetö legjobbkor befutott körlevelednek óriási hatása volt; félek sikerült velük – persze akaratodtól függetlenül – megtorpedózni a Lettres Nouvelles most készülő magyar különszámát. Ezt az egész magyar irodalom nevében köszönöm.

Ami a G.A.-t illeti, bünöm itt is megbocsáthatatlan. Nemcsak az volt a hiba, hogy tévedésböl <egy> [?] fejezet ki nem javitott példányát küldtem Neked, hanem az is, hogy az elvben csak most forditás alá kerülö fejezetet ezelött hetekkel lázas sietséggel eljuttattam Hozzád. Most már igazán sajnálom. Hogy milyen lesz a regény francia verziója azt most még nehéz eldönteni. A jövő hó végén készül el. (Ha még élek! ) Nagyon kérlek, ha viszket is a tenyered, addig próbálj kimélni. Sajnos, nekem is vannak idegeim és minden energiámra szükségem van, hogy ezt a nagy szeretettel és a mü iránti tisztelettel elkezdett forditást határidöre befejezzem. Mindenesetre a kiadó szerint, aki már látott belöle egy-két részt, a szöveg nem rosszabb, mint az elözöek. Ismételten kérlek, ha lehet; hat hétig még ne üss.

Mellékelem egy Olaszországból visszajött levél boritékját: rosszul jelezted a cimet. Ez is a tévedések játékához tartozik.

Hived

Gara