Kedves barátom,

most már két hete halogatom ennek a levélnek a megírását; hosszan és lelkesen akartam dicsérni, megilletődöttségemet ecsetelni és végül ünnepélyesen kinevezni a magyar irodalom franciaországi nagykövetévé, de idő és ihlet hiányában le kell mondanom erről a tervről, magának pedig beérnie azzal a meleg, köszönő kézszoritással, amelyet ez az öt sor jelképez. Nem jutok hozzá sem olvasáshoz, sem iráshoz, a kenyérkereső munka plusz különféle dévaj nyavalyáim,  ez meg az, meg az meg ez minden időmet lefoglalja. Legalább husz évvel fiatalabbnak kellene lennem ahhoz, hogy mindent jókedvvel győzzek. Irigylem a fanatizmusáért,

Meleg barátsággal

U. i. Gallimard nem jelentkezett. A franciák ugy látszik nem kedvelnek, pedig most már Amerikában is felfedeztek, itt is, meg Olaszországban is megvették a Bef. Mondatot, és szeptemberben Frankfurtban, Fischernél is megjelenik uj kiadásban. Párizs az én Bakonyom?