Édes Böbe, édes Tibor,

mint tudjátok, levelezésemben rendkivül nagy rendet tartok. Ennek a rendnek köszönhető, hogy Tibor levelét, amelyben a cimeket kéri tőlem olyan gondosan eltettem, hogy egyszerüen képtelen vagyok megtalálni. Persze, elő fog kerülni, de a biztonság okáért nagyon kérem irja meg mégegyszer milyen cimekre van szüksége; postafordultával válaszolok.

Örülök, hogy már kezditek kiheverni a nyugati portyázás fáradalmait. Én is kezdek már magamhoz térni a különböző bruxellesi majd párisi költői rendezvények kábultságából. A kiadókkal, amint irtam minden a legteljesebb rendben van, egyedül szövegeket várunk, mert sem <a> G.A.-nak, sem a Befejezetlen mondatnak nincs nálam kézirata, illetve nyomtatott példánya. Nagyon örülnék, hogyha ez minél előbb hozzám jutna mert most már sürgős volna a munkához hozzá kezdeni. Azt már, ugy emlékszem; jeleztem, hogy a Két asszony forditása már eljutott Nadeau-hoz. Azóta nem beszéltem vele; jelenleg senkit sem lehet Párisban elérni, legfeljebb engemet.

Érdeklődtem Rózsa egészsége felöl, ugy hallom másodszor is megoperálták; az operáció állitolag jol sikerült és a napokban utazik valami üdülőbe. Többet sajnos nem tudok mondani; a férjével jelenleg nem állok beszélő viszonyban, még a multkori ügyekből kifolyólag. Nem érdekes az egész dolog, de sajnos ezért nem beszélhettem személyesen Rózsával, akit pedig nagyon szeretek. Virágot küldtem neki, írtam neki és remélem majd rövidesen kapok tőle közvetlenül is hirt. Mindkettőtöket szeretettel ölel

Laci