Kedves Tibor,

mérges szakitóleveled szabadságom alatt érkezett Párisba és különböző utánküldési bonyodalmak miatt csak most, hogy hazajöttem, került a kezembe.

Szivesen bocsánatot kérek minden rosszért, amit elkövettem, de ez egyszer tisztának érzem magamat, azaz lelkiismeretemet Veled szemben, persze igaz, hogy sokszor felelek képeslapon, ez talán rossz és fényüző szokás, de junius végén kelt leveledre, amelyben a cimeket kérted, igenis és elég gyorsan válaszoltam. Azt feleltem egyébként, hogy soraidat, amelyekkel a cimeket kérted olyan jól elrendeztem, hogy képtelen voltam őket megtalálni és arra kértelek, hogy add meg újra azokat a cimeket, amelyekre szükséged van.

Ez a kérésem egyébként most tárgytalan, mert ez a leveled közben előkerült és amint a még hiányzó cimeket meg tudom szerezni, közölni fogom Veled. Egyébként emlékszem arra, hogy levelemben még Rózsa egészségéről is megemlékeztem – aki mint hallom, most jobban van – és nem tudok mást feltételezni, mint azt, hogy leveleink vagy keresztezték egymást, vagy hogy az enyém elveszett, amire persze kevés példát tudok.

Nagyon kérlek, hidd el ezt a verziót, mert egyedül ez felel meg a valóságnak.

Remélem, hogy ezek után megszünteted a bojkottot és válaszodat várva, igaz szeretettel

Böbe kezeit csókolom.

László