Kedves Gara,

nem tudlak meggyőzni. De hagyjuk a vitát, mindkettőnknek jobb dol­gunk van, hogysem ezzel töltsük az időt. Sértődöttségre azonban nincs okod, mivel én soha sem forditói tudásodat, sem kompetenci­ádat nem vontam kétségbe, csak munkám „szeretetét” – ahogy irod – vagy mondjuk pontosabban, e szeretet kézzelfogható megnyilvánulá­sait keveseltem. Utolsó leveled tele van ellentmondásokkal, de – ne vitatkozzunk! – csak egyre térek ki, arra, amely e bizonyos meg­nyilvánulásokra vonatkozik:

Pusztán ténymegállapitásként azt irtam volt neked, hogy 1961 márc. óta nem jelentem meg Franciaországban. Ez természetesen csak az ál­talad forditott és elhelyezett irásokra vonatkozott, vonatkozhatott, hisz:

„A két asszony” megjelenéséről tudtam s épp ez vál­totta ki az egész ügyet. De ezt a novellát nem te forditottad, s nem is te helyezted el, mert Gerától eltekintve, én küldtem általad Nadeau-nak, mintegy köszönetként a meghivásért, legjobb novellámat.

A ”Philemon és Baucis”-t nem te fordítottad és helyez­ted el, hanem a Corvina az Europe magyar számában.

A „Cirkuszt” nem te forditottad, hanem Mme Nagy. Elhelyezni – már amennyire ezt elhelyezésnek lehet nevezni – egy Geisenheimer nevü stuttgarti ügynökség helyezte el, mely levélben közölte annak idején velem, hogy ezirányban megállapodott a Temps Modernes-el.

Maradna tehát a „Számadás”, amelyet a Preuves visszauta­sitott; te forditottad?

Ez hát a facit [?], de ne foglalkozzunk vele tovább! Boldo­gan veszem tudomásul, hogy a G. A.-t te forditod. Térjünk át a kon­krét megbeszélendőkre!

1) Külön borítékban elküldöm neked a birtokomban lévő fordi­tási részleteket, megjegyzésekkel. Van köztük néhány vaskosabb félre­értés is, a legtöbb csak árnyalatnyi eltérés. De hát az árnyalatok teszik a stilust, mint tudjuk. Megismétlem, hogy természetesen ezek csak figyelmeztetések, nem tartanak igényt arra, hogy megoldások is lehetnének egyben, ahhoz nem tudok elég jól franciául.

2) „A két asszonyt” véleményem szerint ujra kell lefor­ditani, mert ez a forditás még nyersnek is használhatatlan és félrevezető.

3) Ha igénybe akarod venni Kelement bármilyen munkára, csak te irhatsz neki, én arra nem vagyok illetékes. Ezért jogosulat­lan az a szemrehányásod, hogy én miért nem szóltam neki; Párizs­ban azt közölted velem, hogy ő is munkatársaid között lesz. Uj cime: XIX. Pipiske ut 7

4) A „Két asszony” tiszteletdijának rám eső részét utald át kérlek a Szerzői Jogvédő Hivatalnak, VII. Nyár u. 6. számlám javára.               

Szivélyes üdvözlettel