Kedves Laci,

kegyelmet gyakorlok, a furást beszüntetem, persze csak visszavonásig, ha leveleimet ezentúl nem veszted el (gondolj az utókorra!) s három napon belül megválaszolod őket.

Örvendve hallom Flamand-tól, hogy G. A. ur fordítását megkezdted. Ha ez igaz volna, fogadd részvétemet. Én épp most korrigálom a nyomda számára a kéziratot (jan. febr-ban jelenik meg)  s elborzadva gondolok szegény forditóimra, főkép a fran­ciára – rád – s az olaszra- Mert igaz ugyan, hogy a szintaxis­sal nem lesz különösebb nehézség, ellentétben a Bef. M.-al, hisz G. A.-nak a mondatai gyermeki egyszerüségüek Günther Grasshoz vagy Gaddához, stb. viszonyitva, tájszóláokkal, argot-val, stb. sem élek, de attól félek, hogy a francia nyelv épp az ellen fog berzenkedni, ami ennek a regényemnek stilisztikai külön­legessége, s nem naturális, semmit sem utánzó, mert általam kitalált ( jó vagy rossz, az más kérdés) modor, tehát a szokatlan jelző kapcsolások, az ezekben rejlő humor vagy paródia, a nem természetutánzó, hanem képzeletbeli árnyalatok, s nem utolsó sorban az igetömöritések. A francia, amennyire meg tudom itélni, még ma is konzervativ nyelv. Hogy lehet lefordítani pld. azt, hogy "a halál felé pislogó szervezet” ? ( 111. 92.) Vagy azt, hogy “megengedem, hogy tisztelt hátán külföldre himbáljon ”? (III. 113) Vagy: ”egy rövid ugrásokkal haladó kisméretü gondolkodás, mely épp csak az alatta kushadó rész­letet marcangolja”? ǀ: III.79. :ǀ Egy ilyen egyszerü kapcsolást, mint ” dus örömhir” (III. 92.) is nehéz lehet ugy leforditani, hogy a jelző parodisztikus tartalma el ne sikkadjon, ugyanigy „ a vágyak gördülékeny teljesítése” mely a gépszerüség et [!] igyekszik éreztetni és egyben gunyolni. Egyszóval... Pedig, azt hiszem, hogy ez a könyvem, stilisztikailag <…> is a legtöbb, amit eddig adni tudtam s ha a stilus elsikkadna, pld. a párbe­szédek rokokoizáló formája, az egész semmit sem érne.

Hát ezeket gondoltam s ezt közlöm veled, mert szeretem ezt a könyvemet. Te hogy vagy vele?

A cimeket most már ne ird<…> meg, mert már tudom őket.

Közben Leningrádban is voltam s egy előadást tartottam a próza rejtelmeiről. Ölel