Kedves Uram!

Párisban értesültem az Ön helyzetéről a Párisi Magyar Írók körében. Most itt Pontigny-ban együtt vagyok André Gide-del és sok más francia és idegen személyiséggel egy kis kongresszus-félén. Megragadtam az alkalmat és elmondtam Gide-nek az Ön esetét. Gide a legnagyobb figyelemmel és rokonszenvvel hallgatott meg. Beszélgetésünk folyamán kijelentette, hogy sok hasonló ügyben fordulnak hozzá, majd egy levelet mutatott, amelyben « valaki » a segítségét kéri. Legnagyobb meglepetésemre látom, hogy a levél írója nem más, mint Ön ! Gide, persze nem emlékszik az idegen nevekre és így konfuzió támadt a dologban. Mihelyst megmondtam, hogy kiről van szó, megkért, írja Önnek. Hajlandó nehány száz frankkal támogatni. Tudtommal Párisban is gyűjtés folyt. Ma azonnal írtam Párisba, hogy értesítsenek az ügy állásáról.

A szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy itt van a Comité d’assistance aux refugiés elnökének a fia, aki biztosított, hogy tud szerezni atyja útján 1500 frankot. Legyen tehát nyugodt az ügye jó kezekben van. Van itt egy képviselő, aki – ha kell – a francia hatóságok részéről megnyerheti a kellő támogatást.

Egyébként arra is megkért Gide, hogy tájékoztassam az Ön regényéről. Én a legjobbakat mondtam, bár nem olvastam, de tudom a Korunk-ból és Havas Endre is mondta, hogy remek. Azt hiszem Gide útján az NRF-nek el lehet majd adni. Ha tud válaszolni azonnal! Írjon Németh-nek Parisba, akivel érintkezésben leszek. Írhat címemre is az Üzenet-hez (86, rue Fbg. St-Denis).

Üdvözlettel

Bajomi Endre