DÉTI064

Date: 28-01-1964
Language: Hungarian
Repository: Petőfi Museum of Literature
Document type: Typed letter
Publisher: Tüskés Anna (24-08-2017)
Folio number: 1

Kedves Gara,

sajnálom, hogy megirtad ezt a levelet. Nem válaszolok rá, mert ha megtenném, valószínűleg ez lenne az utolsó levelem hozzád. Igy csak ar­ra szoritkozom, hogy mintegy az előző levelem folytatásakép néhány tényt rögzítsek le, amelyek – ezt remélem – meggondolkoztatnak. Az em­ber idegei talán nem csak akkor nyugszanak meg, ha igazat adnak neki, hanem olyankor is, ha képes rá, hogy belássa, nincs igaza.

1) Franciaországban 1961 márciusában jelentem meg utoljára, tehát majd 3 éve (Tempa Modernes, Fille du roi de Portugál)

2.) 1962 szeptemberében elküldtem neked a „Számadást”, novemberében ǀ: 8-án :ǀ „Cirkuszt” azzal a kérdéssel, volnál-e szives vállal­ni forditását, elhelyezését. Ennek kb. másfél éve. 1962 nov. 20-án közölted velem, hogy vállalod, már meg is tetted a szükséges lépé­seket. Tudtommal eddig egyik sem jelent meg. A „Számadást” sürgönyileg kötötték le Angliában. Németországban, Olaszországban ( a többi kö­zött), tehát elesik az a feltevés, -hogy rossz, s ezért nem közlik Franciaországban. Azt kell feltételeznem, hogy nincs leforditva.

( A Cirkuszra később térek rá.)

3) Ugyancsak nov. 20-i lapodban örömmel veszed tudomásul, hogy a tavasszal Párizsba megyek. Ez meg is történt, de ez alatt a félév alatt – novembertől áprilisig – ugy látszik megint csak nem forditottál le semmit abból, amit rád biztam s amit vállaltál, s igy megérkezésemkor és ottlétemkor megint csak nem jelent meg sem­mi irásom. Megint azt a feltevést ǀ: kell :ǀ szemügyre vennem, vajjon azért-e, mert az irásaim rosszak? vagy azért-e, mert nem voltak leforditva?

4) „A két asszonyról” nem tudom dátumszerüen megállapitani, hogy mikor kértelek meg, add át a Lettres Nouvelles-nek. Legkésőbb május elején lehetett, Párizsban, tehát kb. kilenc hónapja. De kötetben már februárban elküldtem neked, tehát még három hónappal korábban. A forditás azonban Nadeau szerint oly rossz volt, hogy egy számmal el kellett halasztani a megjelentetését, ezt te is megírtad. Nadeau közli velem, hogy panaszával hozzád fordult, de ugy látszik. hiába, mert a szerkesztőségben voltak kénytelenek magyarul nem tudó franciák franciaság szempontjából kijavitani. Neked – mint irod – nem volt időd.

5) „Cirkusz” Erre vonatkozólag azt közölted, hogy egy tanitványod forditotta le kitünően. Ennek kb. 1 éve. Nem merem megkérdezni a szerkesztőséget, hogy miért nem hozza, holott időközben Sartre kért tőlem kéziratot ( mint ahogy azt ennek idején megirtam neked). Felhatalmazlak, hogy érdeklődj nevemben.

6) Tényként kell tehát megállapitanom, hogy egy egész kö­tet novellából , melyek között kedvedre válogathattál volna, nem ta­láltál a magad számára forditanivalot<…> ; azt a kettőt pedig, amelyek tényleg forditásra kerültek, mással fordittattad.

7) A regényem ( G.A.) lefordított részleteire vonatko­zólag közöltem veled – a fordítás minőségéből <…> következtet­ve – azt a feltevésemet, hogy nem te [te nem] forditottad őket. Leveledben ezt nem cáfolod meg, amivel hallgatólag elismerted feltevésem he­lyességét.

Fenti hét pontot összegezve, azt kell kérdeznem magam­tól – s ezt megint csak tényként értelmezve – hogy hát miben is nyilvánul meg az én munkám iránti „szereteted és tiszteleted”? Főkép ha tekintetbe veszem, – amiről természetesen értesültem – hogy időközben más forditói munkákat elvállaltál és elvégeztél.

Végül: hat könyvemet kellene leforditani franciára, köztük egy három köteteset és egy két köteteset. Bár Páriában közöl­ted velem, hogy ezt egyedül nem birod, ezt értem. Franciaországi forditói gárdád nem vált be, rajtad kivül az egyetlen jó forditó­hoz, Kelemen Imréhez pedig tudtommal nem fordultál. Milyen megoldást ajánlanál tehát, amely biztosítaná munkám épségét?

Hived