Kedves Barátom,

            Figyelmesen áttanulmányoztam Ady-fordítását meg a Kornheiserét is.

            Tekintetbe véve, hogy a versfordítás eleve reménytelennek látszó vállalkozás, ezt a L’Antonne est parré à Paris-t [?]igen sikerültnek találom. Szerencsés megoldás a második versszak, mindkét változatban. A negyedik versszakban zavar, hogy az első sorban jelen idő van <saus pure l’Été surrante> [?], a másodikban régmúlt <avait quitté>,

            A Kornheizer-szöveggel összehasonlítva feltűnik, hogy K. a versformát meg a ritmust is megpróbálja átültetni, ami bizony csak az Ady-vers némi megszegényítésével sikerülhet.

            Ez azonban már elméleti vita, a költemény viszont – még ha fordítás is – nem elméleti munka, hanem műalkotás s mint ilyent kell szeretni vagy elvetni. A L’Antonne...-t méltónak érzem a szeretetre és elismerésre.

            Mivel tudom, hogy Petőfit is fordít, előbb-utóbb érdemes lenne gondolni a megjelentetés lehetőségére.

            A Baráti Kör részére az előadást – még szeptemberre sem ! –  igértem véglegesen: mostani helyzetemben az ilyesmi nemcsak tőlem függ.

Szívélyes üdvözlettel

Dobossy László