Kedves Gyulám,

            Nagyon szépen köszönöm soraidat[1]. Javíthatatlan vagyok persze, de nem kimeríthetetlen és egyre kevésbé az.

            Az egész Rába-vita[2] különben, mint kiderült, nem túlságosan érdekes. Egy kisebbfajta réglement de comptesról[3] van szó. A cikk szerzője valamiért – amiben teljesen ártatlannak érzem magam – neheztel, és ezt az érzését polémiába vitte át. Spongyát rá.

Emmanuel nagyon sokat beszélt Rólad és pontosan értem miért nem akartál Brüsszelbe jönni, ami persze nagy kár volt, mert ez részint a magyar delegációnak tett volna jót, részint a vitának, amely egyébként elég magas színvonalon mozgott. Volt egy költői este is, amelyen a Te verseidet olvasták fel többek között. De meghajlok, persze, az elveid előtt!

Frénaud megcsinálta az előszót. Telefonon fel is olvasta, mert nem tudtunk találkozni – ez éppen elutazásom előtt volt. Szerényen megjegyezte, hogy nem ismeri eléggé az œuvredet[4] –honnan a fenéből ismerhetné a prózádat vagy a darabjaidat – de mindenesetre nagyon szépen és meggyőzően írt.

Jean és Annemarie[5] jelezte, hogy a hölgyek érkezése rövidesen aktuális. Gondolhatod mennyire örülök nekik.

Szeretettel ölel

Laci

[1] A hivatkozott levél elveszett.

[2] A Nagyvilág 1964. évi novemberi számában jelent meg Rába György kritikája a Hommage à Gyula Illyés című kötetről, Illyés franciául címen. A cikkben Rába vitatja a versválogatás szempontjait s kifogásolja egyes versek fordításának színvonalát. Véleménye szerint az átültetések alapján „Nyilvánvaló, hogy a fordítóknak nincs árnyalt képzetük Illyésről”, s elmarasztalja a szerkesztőt, amiért nem fordított kellő gondot a nyersfordításokra, a fordítást végző költők eligazítására és ellenőrzésére. A kritkikát mindig nehezen viselő Gara magánlevélben védekezik, írván, hogy bár nem szokása kritikusokkal vitatkozni, „a Te eseted azonban egészen más és megjegyzéseidre főleg azért felelek, mert olyan irodalmi oldalról jöttek, amelyhez, úgy érzem, némileg magam is tartozom.” A levélben, melynek hangvétele mindvégig baráti, részletesen kitér a Rába által kifogásolt fordítási problémákra és megvédi álláspontját. Gara Rába Györgyhöz írt levelét a Mellékletben közöljük.

[3] (francia): számlakiegyenlítésről

[4] (francia): életművedet

[5] Jean Rousselot és lánya.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 157-158.