Kedves Gyulám,

Köszönöm 10-ről és 23-ról keltezett egymás után befutott két leveledet. A prózaverseket tényleg a Seghers kötethez kértem. Szerintem remek periódusban vagy. Kár lett volna nem betenni a kötetbe, mert új és szerintem nagyszerű hang. – Rousselot azóta már Pesten van, a Madách centenáriumra hívták meg[1]. Gondolom már beszélt Veled. – Seghers, mint írtam, nincs Párizsban, de nem hinném, hogy bármilyen nehézség legyen vele. Előttem beleolvasott a kéziratba és mindent nagyon rendbenlévőnek talált. Remélem, a kézirat már nyomdában is van. Megígérte, hogy ha megjön, felhív.

            Spendert magam is elsőrangú költőnek tartom. Örülök, hogy vitatkoztál vele. Észrevetted-e, hogy bizonyos szempontból ő is a Gide-i szektához tartozik? Persze, bennünket ez nem nagyon érint.

            Flórának teljesen igaza van abban, hogy a könyv kéziratából ne jelenjen meg semmi a publikálás előtt, még részletek sem; magam sem lelkesedem ezért a gondolatért, viszont amikor a kötet majd megjelenik, semmi akadályát nem látom annak, hogy saját szövegemből akárhol akármit publikáljak. Dehát ez még a jövő zenéje és úgyis beszélünk majd róla élőszóval, ha élünk.

            A skandináviai út úgy tudom minden síkon teljesen elő van készítve. Sajnos Jean-nal[2] nem tudtam elutazása előtt beszélni és Charaire-éket[3] már nem látom. Ők majd egy-két irodalmi ügyben konzultálni fognak. Kíváncsian várom válaszodat.

            Akárhogy alakuljanak a skandináv dolgok, a belga és a nemzetközi PEN írói november 27-től 29-ig Brüsszelben kerekasztalt rendeznek a fordításról, amelyre Téged is meghívnak, természetesen a két hölgy kíséretében. Utána Párisba jöhettek, ha akartok, mert a meghívás így szól. Jó volna, ha erre válaszolnál még a meghívó elküldése előtt, hogy azt intenciódnak megfelelően szövegezhessék meg.

            Téged és a hölgyeket sok szeretettel ölel

                        László

E percben jött meg a társaslap, valamint az És-szám,[4] mulatságos. A Dobossyval kapcsolatos megjegyzések elmentek a Kritikához. Majd kiderül, mi lesz a sorsuk.

[1] Rousselot-t mint az Ember tragédiája francia fordítóját hívták meg a centenáriumra.

[2] Jean Rousselot-val.

[3] Ld. 231. lábjegyzet.

[4] Ld. 227. lábjegyzet.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 155-156.