Kedves Lacim,

            Köszönöm először is a Gallimardék hírét! Nem röstellem: jól esett, volt mit elfeledtetnie. (Olvastad az itthoni Látóhatár februári számát? Benne egy mondatot a szolgaságról-t? Melyet szerénységem testesít meg?) Egyszóval még szamaritánus is lettél! Örülnék, ha részletesebben írnál: Lemarchaud-val mit beszéltél? Mit mondott? Rousselot-nak a zajok miatt nem is írtam eddig, – ments ki. Pótolom!

            De most – ujabb feledtetőül! – menjünk neki valóban a Seghers-könyvnek. Örülök, hogy az első fejezetet alakulni látod. A második alapjául jónak látod az Europe-ban megjelent Hálát a más nyelvért című írást? Vagy kell valami átmenet a Ceux des P[1] és a Párisba érkezés közé? Én <áthúzva: azt> egy-két mondattal ezt inkább az akkori magyar állapotok – elveszett 1919 stb. – említésével hidalnám át – ezt pedig te is jól ismered. Utána még valamit a magyar irodalomról 1920-ig.

A párisi években ismét otthon vagy! A visszatérés éveiről Flóra már összeszedte az anyag egy részét.

Ölelünk mindhárman.

                                    Gyula

[1] Ceux des Pustas. A Puszták népe francia címe.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 121.