Édes Gyulám, persze hogy megjött a Rousselot által hozott küldemény; az hogy pirultam az nem szó, szégyeltem magam és talán jó is, hogy a dolgok nem mentek át a scripta manent[1] fázisba. De természetesen nagyon meghatódtam, ami ismerve szentimentális természetemet, nem is meglepő. A könyv terve nekem nagyon logikusnak, sőt az egyedül logikusnak tetszik. sajnos, a Ceus des puzza (Follain dixit)[2] francia kiadását nem tudom megszerezni; jó volna, ha ti gépelnétek le a közlendő oldalakat. Kérlek, jelölj ki a Hommage-ban nem szereplő 10 vagy 12 neked fontos verset, hogy lefordíthassuk ezeket. Az Expressnél egyébként én (de csak én) folytatom az Esprit-ben[3], Sartre megmarad az egyedül fontos témájánál: Kafkánál. Légy szíves írj egy-két sort Bosquetnek; nagyon várja. Én meg majd folytatom.

            Mindenkit ölel

                                    L.

A könyvek megjöttek.

[1] Verba volant, scripta manent (latin): A szó elszáll, az írás megmarad.

[2] (latin): Follain mondta így (mármint a Puszták népe francia címét tévesen: Ceux des Pustas helyett Ceux des Puzzá-nak.)

[3] Itt Gara minden bizonnyal az erdélyi magyarság ügyének képviseletére gondol. Illyés Express-béli interjúja után ugyanis tőle jelent meg írás ebben a témában az Esprit oldalain. (1964 március, 471-475: Une minorité méconnue: Les Hongrois de Transylvanie - Egy ismeretlen kisebbség: az erdélyi magyarok) Cikkében felhívja a figyelmet az erdélyi magyarság elnyomott helyzetére: az ’56 után bebörtönzöttekre és internáltakra, a kolozsvári egyetem bezárására, a nagyenyedi kollégium és 600 éves könyvtárának brutális felszámolására. Közli az erdélyi magyarok felhívását a nyugati világhoz.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 117.