Kedves Gyuszi,

            köszönöm a levelet, a verseket, mindent. A verskiválasztást – illetve a Te általad kiválasztott verseket – olyan izgalommal olvastam végig, mint egy detektívregényt. Azt hiszem körülbelül minden vers fordítható; persze ebben nem az én véleményem a döntő, hanem a francia költőké. On verra[1].

            Sajnos Erdélyi kötetem nincs. Nagyon szépen kérlek, ha van alkalmad rá, küldess egyet.

            Tzara nagy szeretettel beszélt Rólad és ugyanigy írt Rousselot is, ma érkezett levelében. Egyébként olvastam Rousselot nyilatkozatát a Szabad Népben[2]. Komolyan és őszintén szégyeltem magamat. Hogy miért, azt kitalálod.

            Ezelőtt néhány nappal végre értesítettek, hogy „irodalmi munkatársként” áttesznek a Magyar Intézetbe. A megoldás számomra nem kellemetlen és amikor közölték velem, hogy Nagy Péter az igazgató, nagy kő esett le a szívemről, mert ehhez az álláshoz, mint tudod, igazán nem volt semmi kedvem. Ha az MTI kulturális híreit ezenfelül – természetesen – „társadalmi munkában” csinálhatom – (a most kiküldött kollega[3] a mesterségnek ezt a részét még nem értheti) – nagyon meg volnék elégedve. Ezt majd még „lelevelezem” egyébként az MTI-vel. Ami az uj igazgatót illeti, nem ismerem; néhány cikkét, kritikáját olvastam, amelyek – gondolhatod – nem tulságosan lelkesitenek. Ugy emlékszem a Te dolgaidról sem kedvemre valóan írt[4]. Majd kiderül, hogy ki és mi. Én előlegezem természetesen, a magam részéről, a kötelező jóakaratot.

            Flóra kezeit csókolom, Téged szeretettel ölel

                        Gara László

[1] Majd meglátjuk. (francia)

[2] Szabad Nép, 1956. október 11-i száma Csöndes beszélgetés {József Attiláról|} Jean Rousselot-val címmel közöl interjút. Rousselot elmondja, hogy épp a József Attila köteten dolgozik a Poètes d’aujourd’hui sorozat számára. Garának köszönheti, hogy József Attilát megismerte: ő adta a kezébe az első verset tőle. Majd a Gara-féle fordítási módszert dicséri, s a készülő nagy magyar antológiáról is szót ejt.

[3] ti. Pálfy József. v.ö. 109. lábjegyzet.

[4] Nagy Péter Illyésről: Illyés Gyula 50 éve, Irodalmi Újság, 1952., 39.szám; Nagy Péter Mérlegen, Budapest : Művelt Nép, 1955, 27-31; Nagy Péter Illyés Dózsa c. drámájáról vö. 71. lábjegyzet.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 81-82.