Kedves Gyuszi,

amint ezt egy az örökkévalóság számára írt cikkemben kifejtettem, nálunk ma egyesegyedül a költők (egyesek) tudják mi a bürökratikus pontosság, megbízhatóság, gyakorlatiasság, viszont bürokratáinkban csapong a fantázia, erény az adott szó semmibe vétele és szokássá vált a linkség. Jó, ne folytassuk! Köszönet és hála az antológia ügyének oly gyors és preciz elintézéséért; reméljük, hogy az alsóbb szervek is olyan gyorsan akcióba lépnek majd, mint a legfelsőbbek. Ha szerencsém van, még ez is bekövetkezhet.

            A látogatásért nem is tudok köszönetet mondani, annyira jól esett (mert olyan részleteket is megtudtam, amire épen csak célzol, vagy még csak nem is célzol) most már igazán kezdek bízni abban, hogy hála a „beavatkozásnak”, sok minden megoldódik. Ez is egy bonne action (une de plus)[1] az Ön listáján. Ön fog a mennybe menni, meglátja! De azért, nagyon kérlek, ne haragudj, hogy ezzel az üggyel oly agresszíven terheltelek.

            Guillevic címe: 18 rue des Feuillantines /5/; Rousselot-é L’Etang la Ville (S. et o.). Frénaud-é 52 rue de Bourgogne /7/. Gondolom örülnének, ha írnál nekik (feltéve, hogy van időd).

            Képes Géza[2] volt három napig Parisban. Rendes, sőt igen rendes embernek tartom. És Te?

            A könyveket, papirost, verseket elküldtem. Remélem már megérkeztek. Örülök Rousselotnak a L’Age nouveau-ban megjelent cikkének[3]. Látod mennyire komolyan veszi a dolgot! Megnyugtat, hogy az ember még sincs egyedül az őrjöngésében.

            Persze nagyon nehéz nekem ünnepélyes megállapításokat tenni, pláne Neked, de azért elhiszed-e ha azt írom, hogy igazán remek és hasznos dolgot végeztetek itt mindketten. Csak attól félek, hogy nagyon Rátok telepedtem. Milyen volt Olaszország? Ha egyszer időd van, kérlek írj egy lapot. De különben is kiprovokálom, mert rövidesen kapsz néhány új fordítást, és akkor majd illik egy-két szó véleményt írni. Vagy nem?

            Flóra kezeit csókoltatom. Téged pedig igaz szeretettel ölel

                                    Gara László

[1] (francia): jócselekedet, még egy

[2] Képes Géza (1909-1989) költő, műfordító. 1956-ban az {Írószövetség költői szaksztályának|} titkára, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt.

[3] Age Nouveau, 1956. júliusi száma. Rousselot cikkében kifogásolja, hogy az Age Nouveau előző számában megjelent „La poésie dans le monde d’aujourd’hui” (Kortárs költészet a világban) nem tettek említést a világ számos népének költészetéről, úgy mint a kínai, japán, hindu, bolgár vagy magyar stb. költészetről. Ezután rátér a magyar irodalomra, s fájlalja, hogy a magyar irodalom oly kevéssé ismert Franciaországban a kevés számú fordítás miatt – holott a magyar költők sokat fordítanak franciából (itt kiemeli Illyést). Armand Robin Ady-fordításairól azonban negatív kritikát fogalmaz meg, ezzel is alátámasztva, hogy a fordítás során nem szabad megfosztani a verseket a zenéjüktől, ritmusuktól. A József Attila-kötetet (Hommage à Attila József, Seghers, Paris, 1956) éppen a fordítási módszer miatt méltatja. Majd {József Attila|} és Illyés költészetének összehasonlítására tér rá. A cikk e részét a mellékletben hosszabban idézzük.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 70-71.