Kedves Gyuszi,

mindkét leveledet megkaptam és köszönöm. Nagyon hálás vagyok Neked.

            Nem is mondhatom, mennyire jó volna, ha kijönnél a köteted megjelenésére. A C.N.É.[1] – mint tudod – febr. 20. felé fogadni akar egy magyar költői este keretében; tényleg rengeteget tehetnél a magyar költészetért – akármennyire szégyenlek is ilyen mondatokat leírni. A C.N.E. nemrég megválasztott főtitkára, Guillevic – fordítód volt már mielőtt ez a megtiszteltetés érte volna – arra kér, hogy hozzál neki egy jó magyar pipát és azt kérdezi, küldjön-e meghívást, vagy pedig Seghers-é elég lesz-e.

            Nagyon megértem, hogy attól félsz, vajon nem „édeskések”-e a fordítások. Biztos vagyok ellenben abban, hogy ez a félelem alaptalan: egyszerűen a nyelv szelleméből fakad az, amit Te édeskésnek érezhetsz. Racinenak persze egészen más az íze mint Shakespearenak. Az À un pêcher[2] fordítása – szerintem – érdekes; {Rousselot|} egész különleges fordítói tehetség. Az átmenet – amit jegyzet nélkül is meg lehet érteni – a második strófában történt: ainsi l’enfant innocente tend ses yeux fermés (enfant[3] kétnemű szó, tudod). De ha Téged – akinek persze a magyar vers van a fülében – mégis zavarna a harmadik szakasz, illetve a fille[4] szó, Rousselot a következő változatot ajánlaná:

Approche-toi de la belle

La voila fléchi?

Sa fine taille d’abeille (vagy:oiselle)

Et feindre de fuir[5]

A most elküldött fordítások egyébként nem a kötetben, hanem egy már körülbelül kész plaquette-ben[6] fognak megjelenni, melyben Ady, Babits, Juhász, Kosztolányi, Tóth Attila és Szabó Lőrinc fognak – Rajtad kívül – szerepelni. Jaj, Radnótit kifelejtettem!

            A vos tempes, persze, egyszerű elírás. Már minden rendben. Itt küldök újabb fordításokat. Ezenkívül is van már több készen. Nem kell visszaküldened őket, legépeltettem.

            Sok költő látta már verseidet franciául: hogy mi róluk a vélemény, majd meghallod. Most tényleg a legjobb fordítók kezében vagy (Guillevic, Rousselot); szeretném ha látnád, milyen szeretettel foglalkoznak a verseiddel. Azt hiszem, még Te is meg lennél hatva. Hát még én.

            Nagyon jó volna, ha már itt volnátok. Legalább megint járhatnék egy kicsit színházba és moziba, mert – bevallom – nem sok részem volt azóta mindebből.

            Mégegyszer, igen hálás vagyok Bayard lovag hun rokonának[7]. Flórát, kislányt sokszor üdvözlöm, Téged igaz barátsággal köszönt

                                                Gara László

[1] Ld. 36. lábjegyzet

[2] Ld. 10.levél és 43. lábjegyzet

[3] un, une enfant (francia): fiú- ill. leánygyermek

[4] la fille (francia): leány

[5] A kötetben így szerepel a részlet: „Approche-toi de la belle: / Elle fait fléchir / Sa fine taille d’abeille / En feignant de fuir.”

[6] A levelezésben később „Kis antológia”-ként emlegetett kiadványról van szó, melynek sorsáról a. 19. és a 22. levél tájékoztat.

[7] vö.10. levél és 41. lábjegyzet.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 51-52.