Kedves Laci,

            Ugy jönnek a leveleid, mint a fecskék!

Minél több fordítást olvasok önműveimből, annál jobban látom, mennyire nem tudok franciául.

            De Rousselot munkái, azt hiszem, igen jók. Két sorára úgy rábámultam, mintha remeket olvastam volna:

Tout cela, qui de sa mine, élévait au crimen un temple,

Plus orgueilleux que celui en’ a le victoire en assemble[1].

Ez bent lesz mind a kötetben? A Endormie[2] utolsó szakaszának első sorában azonban egy félreértés (vagy elírás van)

Ah, même quand vos tempes sont neigeuses helyett

„nos vagy ses tempes” állhatna, mert hisz ennek a férfiunak a homlokáról van szó, aki még akkor is fiu marad.

Gratuláciomat s köszönetemet munkádért! Beszámoló s elszámoló levelem megkaptad?[3] Ma írt Seghers is; hogy a könyv megjelenésére menjek ki. <áthúzva: holnap> Nekem nem nagy a kedvem, de Flóráé óriási. Igy valószínűleg kimegyünk, ha itt is lesz rá mód.

            A régi barátsággal, szeretettel,

                                   I. Gyula

[1] A részlet valószínűleg az Amikor a Szabadság-hídra a középső részt fölszerelték c. vers Rousselot-féle adaptációja, a teljes vers franciául azonban nem jelent meg. Egy másik részlete olvasható a Poètes d’aujourd’hui-sororzat (Seghers, 1955) Illyés-kötetében, a 98.oldalon.

[2] Az Alvó asszony című vers francia címe.

[3] A 10. számú levelet.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 50.