Édes Gyulám,

            a Kegyencet Gallimárd[1] <sic!> lekötötte[2], sőt gratulálva kötötte le ({Joseph Le Marchand|}) A dialógusokat, mint írtam, Rousselot nagyon okosan, sok szeretettel átnézte. Gallimardék szerint nem is kell már adaptálni; a darab úgy ahogy van játszható[3] és ebben ők is segíteni fognak. Bravó! Egyébként Rousselotnak is vannak tippjei (televizió: s én a most létesült párisi Theatre de l’Art, a T.N.P.[4] társszínháza, amely éppen keres darabokat. Holnap befejezem Déryt, ha az ég is úgy akarja. Uff! És akkor csak az Illyés verseskötetet imádom.

                        Ölel L.

[1] az egyik legnagyobb francia kiadó.

[2] Le Favori címmel jelent meg franciául: Gyula Illyés, Le Favori, traduit par Georges Kassai et Anne-Marie de Backer, Paris, 1964. In: Les Lettres Nouvelles Septembre−Octobre p. 45.

[3] 1965. november 2-án a párizsi Vieux Colombier-Öreg Galambdúc nevű színházban volt Illyés Gyula Kegyenc című tragédiájának ősbemutatója.

[4] a Théatre National Populaire, a francia nemzeti népi színház.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 118.