Kedves Laci,

            A Kulturkapcsolatok – a szokásos chinoiseriák[1] után – tegnap ide küldött végre háromezer fr.-t, illetve az adó s egyebek levonása után 2820-at. Ketté osztottam. Édesanyád nem volt otthon, hozzá még ma ismét lemegyek. A kislányoknál[2], - elgondolhatod az örömöt. A levonást ők is említették, dehát karácsonykor, egy Bayard[3]! Azt mondtam, te rendezted így.

            A fordításokat – köszönöm s kíváncsian várom a könyvet. Ezek is még belekerülnek?

            Elolvastam a József Attila kötetét is. Őszintén gratulálok hozzá. Kitűnő ötlet volt a tiszteletadás formája.

            A saját verseim fordításairól szólva:

1. az afgán miniszter ódájából[4] ne hagyjuk ki az afgánt? Annak idején ezt én csak a cenzura miatt írtam oda.

2. A barackfá-ban[5] a 3. szakaszban az „Approche-toi de la fille” helyett nem volna jobb átmenet „Dans sa robe de la fille”?[6] (Nem túl édes ez az egész vers?) Nem volna jó megjegyezni, hogy a gyümölcsfák a magyarban inkább nőiesek? – már termékenységük révén is?

3. Általában maradjunk hívek a magyar észjáráshoz s másutt is jegyzettel segítsünk a dolgon[7]. Az Oceano Nox[8]-ban pl. a Göncöl szekérre szükség van, mert különben hova lesz a saroglya?

4. Guillevic fordításait mindkét változatban kitűnőknek érzem; annyira nem tudok franciául, hogy fülem ezeket az árnyalatokat megkülömböztesse. Rátok bízom hát.

5. A kért verseket itt küldöm, részben ennek a levélnek a hátlapján[9].

6. Ha van értelme, hogy kimenjek, szívesen kimegyek, de inkább februárban (január 20-án színdarab-bemutatóm lesz[10]); Flórát is vinném; ő még szeret utazni.

7. Add át addig is üdvözletemet Guillevicnek is, Rousselot <sic!> is, Depestre-nak is, Seghersnek is.

            Neked igazán meghatottan mondok köszönetet, nem is azért elsősorban, amit az én verseimért csinálsz; az eredményért, amit az egész magyar irodalom átplántásával eddig elértél. Hadur, ha más nem, megfizet érte, reméljük!

            Szorít a gyertyagyujtás ideje, megyek le a városba, papírom is kifogyott.

            Szeretettel ölellek s kívánok az újévre további sikert, boldogságot, ifjuságot, nemcsak a magam nevében,

                                    I. Gyula

A kéziratokat megtarthatom? Ha kellenek, írj.

[1] la chinoiserie (francia): fölösleges bonyolultság, hivatali pedantéria.

[2] Itt valószínűleg a már említett Budai családról van szó, ld. 26. lábjegyzet

[3] Bayard lovag a 15-16. században élt francia lovag, a hanyatló lovagkor utolsó hőse, bátor és hűséges, az elhagyottak oltalmazója.

[4] Az Óda egy hivatalba lépő afgán miniszterhez című versről van szó. A vers végül Oda à un ministre címmel jelenik meg az Hommage à Gyula Illyés c. kötetben (Paris, 1963., La Maison du Poète)

[5] Az Egy barackfára c. versben

[6] A végleges változat ld. 54. lábjegyzet.

[7] A kiadásban (Hommage à Gyula Illyés, ld. 42. lábjegyzet) végül nem szerepelnek jegyzetek a versekhez.

[8] Az Amikor az Óceán partjára jutottam c. versben.

[9] A levelek hátlapján küldött versek: A költő és a galamb, Amikor az Óceán partjára jutottam, Csak ne kelljen halálba menni. Ez utóbbi vers itt küldött kézirata több helyen eltér a magyar kötetekben (Szembenézve - 1947, Illyés Gyula összes verse - 1947, Illyés Gyula összegyűjtött versei - 1993) ismert változatoktól. A francia fordítás ebből a szövegváltozatból készült. A vers kéziratát a mellékletben közöljük.

[10] A Dózsa-dráma ősbemutatója a Nemzetiben.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 48-49.