Drága Flóra, édes Gyulám,

            Nem írom, hogy meghatottak soraitok, mert ezt úgyis tudjátok. Teljesen igazatok van; az ember ne szívjon semmit se mellre, különösen az ilyen lényegtelen dolgokat. De ez nem csak rám vonatkozik, hanem Rátok is, különösen Rád, édes Gyulám. Te is szenvedélyesen reagálsz hitvány alakok méltatlan acsarkodására.

Nem tudom, megkaptátok-e már a magyarnyelvű Illyés-könyvet. Ezt most már napokon belül követi a francia is[1]. Éppen tegnapelőtt korrigáltam harmadszor a szöveget, ami nem is volt hiábavaló munka.

Vajjon láttátok-e a Preuvesben Francois Fondary cikkét a Kegyenc párisi előadásáról[2]. Ezt annál is inkább aláírom, mivel a cikkírót, azt hiszem, jól ismerem. Amenniyben a lap nem érkezett volna meg – ők azt mondják, hogy rendszeresen küldik Hozzátok a folyóiratot – szívesen küldök egy példányt.

Sietve befejezem e sorokat, mert éppen most van randevúm Ikával, és tudjátok, hogy nem szeretek elkésni.

Legközelebb többet. Addig is mindkettőtöket szeretettel ölellek

Laci

[1] Az Ismeretlen Illyés (Washington, Occidental Press, 1966) illetve a Poètes d’aujourd’hui-sorozat Illyés-darabja a két említett könyv. Ez utóbbi bevezetője szinte teljesen egyezik az előbbi szövegével, annyi különbséggel, hogy a magyar változat bővebb a franciához képest.

[2] A cikket a Mellékletekben hosszabban idézzük.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 168.