Kedves Lacim,

            Pesten jóformán csak a vonatváltás idejére álltam meg; egy hete már itt vagyok, – egészségben, testileg-lelkileg jól-rosszul tartalékolva, amit szívembe-idegembe szedtem.

Azért írok, hogy megköszönjem neked részedet ebben. Ott talán sok volt az esemény és izgalom, – itt azonban mégiscsak valamiféle aratásnak érzem; remélem, lesz kenyér belőle!

            Semmi hírem azóta, hogy eljöttünk. Hogy sikerültek a későbbi – az igazán fontos – előadások? Nem lesz ráfizetés belőle? S a kritikák? Megköszönném, ha összegyűjtenéd, ami eléd kerül s átadnád Ikának; küldje el ő, Pestre.

            S ha te meg ide írnál, Tihanyba, néhány sort. <áthúzva: Szeretnék> Azt tervezem ugyanis, hogy egész télen itt leszek, itt vagy lent Ozorán. Flóra szombatonként lejön ugyan, de úgy mégis egy heti késedelemmel kapok tőletek hírt.

            Frénaud az utolsó nap ideadta – nem rejthetve el kedves büszkélkedését – A Szerelem Árnyékát[1] s igen nagy szeretettel emlegetett téged. Nyilván így volt akadálytalanabb kifejeznie a köszönetét. Amihez hozzáteszem én meg az elismerésemet. A könyv kitűnő, – az előszavával együtt!

Kedves Lacikám, szeretettel ölellek!

                                                            Gyula

Juhász Ferenccel Flóra küldött Ikának egy példányt az uj – könyvkereskedésig még nem jutott– könyvemből. Kobozd el tőle, ő kap majd alkalomadtán másikat.

[1] Ld. 159. lábjegyzet

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 165.