Cher Vieux,

            Quand il s’agit de pouvoir faire plaisir à André ce ne sont pas des propositions que j’attends de votre part, mais des ordres! C’est avec la plus grande joie que je ferai la préface et tout ce que je peux pour sa gloire en Hongrie, c’est à dire pour la gloire de Hongrie d’avoir l’honneur de le connaitre encore davantage. D’autant plus que nous mêmes nous préparons l’édition de ses poèmes[1].

            Lacikám, azért írtam ezen a képtelen nyelven, hogy esetleg ő is olvashassa, ha épp találkoztok. Nagyon boldogan s azonnal megcsinálom, amit kérsz – úgy szívünkbe van ő írva mindnyájunkéba – csak adj pontosabb fölvilágosítást is. Én tanulmányt róla nem ismerek mást, csak Clancier-ét a Seghers féle sorozatban[2]. Tudnál küldeni annál különbet is? Ha nincs kéz alatt, ne fáradj vele, hisz itt vannak a versei s azokból is tájékozódom. A fordítani valót küldd minél előbb – esetleg magyarázattal, ha szükséges.+

            Nem írtál legutóbbi levelemre választ, – amiben az ő előszavát viszont én köszöntem meg, neked is.

            A régi szeretettel

                                                Gyula

+ De elég csak a vers címét közölnöd, ha az benne van az Il n’y a pas de paradis-ban[3] vagy a Seghers-kötetben.

[1]„Drága Öregem, Ha arról van szó, hogy Andrénak [t.i. André Frénaud-nak. A szerk. megj.] örömöt okozhatok, akkor nem javaslatokat, hanem parancsokat várok tőled! A legnagyobb örömmel készítem el az előszót és teszek meg minden tőlem telhetőt az ő magyarországi dicsőségéért, jobban mondva Magyarország azon megtiszteltetésből fakadó dicsőséégéért, hogy őt mégjobban megismerheti. Annál is inkább, mert mi magunk készítjük költeményei kiadását.” A készülő Frénaud-kiadás: André Frénaud, Háromkirályok (Versek), bev. Illyés Gyula, ford. Illyés Gyula et al., Bratislava-Budapest, Madách-Európa, 1968.

[2] Georges-Emmanuel Clancier, André Frénaud, Paris, Seghers, In: Poètes d’aujourd’hui, 1963.

[3] André Frénaud, Il n’y a pas de paradis, Paris, Gallimard, 1962.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 160-161.