Kedves Lacikám,

            Anne-Marie viszi ezt a levelet s adja postára. Ha találkoztok, átadja most megjelent könyvemet is.

            Örömmel vettem én is tőle Frénaud kéziratát. Igen meghatott: igen emberi, őszinte, szemtől-szembe álló. Még nem köszöntem meg neki, – öleld meg nevemben addig. És addig is, amíg én megölelhetem, itt nálunk. Egy szó megváltoztatását proponálnám neki – ha neki teljesen mindegy – : a tyrannie rakosiste. (A 3. oldal végén) Malfaisances des – erreurs, fausse route[1], ördög tudja, mit lehetne személynév helyett oda tenni. Nem egy-két ember felel azokért az időkért s főképp nálunk, harmadrendű grádicson.

            Azt gondoltam már, hogy az egész dolog – a könyv Seghers-nél – elalszik, vagy alszik egyet. Ez késleltette? Hogy áll most? És a Gallimard? Írj erről is egy félmondatot.

            Sokat emlegettünk ezekben a hetekben ismét. Hogy vagy? Kedélyed, munkabírásod, – az öregkori másodvirágzás?

            Mindnyájan sokszor ölelünk és várjuk híradásod

                        Szeretettel

Gyula

[1]Illyés a „rákosista diktatúra” helyett a következőket javasolja: „A hibák kártékony hatása, hamis út”. A végső szövegváltozatban végül megmaradt a „tyrannie rákosiste” kifejezés. Gyula Illyés, In: Poètes d’aujourd’hui, avant-prop. par André Frénaud, présentation par L. Gara, Paris, Seghers, 1965, 11.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 159.