Kedves Laci,

            Szept. 11-i leveledre válaszolok. A prózaversek megérkeztek? Még a könyvbe kellenek? – Kíváncsian várom magam is Seghers véleményét.

            Spender itt volt, vacsorán nálunk Tihanyban. Ha látod, majd ő maga is elmondhatja elég tartalmas beszélgetésünket a francia líra hatásáról az amerikaiakra s e hatás elmaradásáról – Angliában. Szóba kerültél persze te is, - amit a mi költészetünkről tud, neked köszönheti, ismételte, sőt szinte hangsúlyozta mások előtt is.

            Sajnos a bevezető amit küldtél, Pesten van s így nem tudom olyan szempontbol ujra elolvasni, <áthúzva: hogy> amire kértél. Flóra véleménye, hogy a könyv megjelenése előtt semmiképp se jelenjék meg belőle, részlet sem, mert akadályt támaszthatna, ő tudja, milyen láncolatok végén.

           {Charaire-ék|}[1] leveléből értesültem, hogy Frénaud – mégsem jön?

            A hölgyek valóban készülnek legalább egy hónapi párisi tanulásra. Én, azt hiszem, maradok. Vagy később.

           Lacikám, örülök, hogy jól vagy! Illetve, jobban! Így tovább!

            Én már egedül vagyok itt lenn, Flóra szombatonként látogat le, Ika meg, amikor az iskolái engedik.

            De nevükben is szeretettel ölellek,

                                    Gyula

[1] George Charaire (1914–2001) – francia író, költő, festő, és felesége, Véronique Charaire (szül. Kovács Veronika) színésznő, Illyés fordítója.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 154.