Kedves Lacim,

            Micsoda „lámpaláz”?! Ne tréfálj. Örülök, hogy simán megy a munka. Csinálj másolatot arról, amit átadsz, s ha lehet, küldd el. Hátha még eszünkbe jut valami.

            Seghers ügye ez: Pődör[1] idetelefonált, hogy Seghers egyébről írva a Kultúrának, megemlítette, rájuk bízná szívesen az általad irandó könyv kinyomását, a fabrication du livre-t, most az így neki olcsóbb lenne. Sőt a közös kiadás gondolatáról is beszélne. A Kultura erre az én véleményemet kérte. Én – abban a levélben – pedig a tiedet. Illetve azt, ha jónak látod, érdeklődd meg Seghers-nél, hogy gondolná ő a dolgot.

            Találkoztál vele azóta? Kapott már Pestről választ? Igy hát végül neked, ha beszélsz vele – többet kell tudnod a dologról, mint nekem.

            Én ezen a héten is csináltam egy adag „alap” szöveget. Ez <áthúzva: lesz> az utolsó előtti[2]. Így is elég sok, gazdálkodj hát vele belátásod szerint.

            De ez így is csak csontváz. Eleven akkor lesz, ha te – amint írtam – ugy olvasod, hogy melléd veszed a verseket s ahol lehet betétül vagy illusztrálásul beleteszel egy-két sort, ürügyül a költő út bemutatására is. Mert ezt persze én nem tudom vázlatosan sem nyujtani. Ellenben mások – Halász, Németh, Cs. Szabó – bírálatait[3] fölhasználhatod. Esetleg ebben – ha még nem késő – Cs. is tudna mondani egyet-mást arról, hogyan kell a mi költészetünket a franciákkal megértetni. Mert hisz még az esztétikánk nyelve is más.

            A fénykép – hány lehet? Flora, ugy tudom elég sokat küldött. Használhatóak?

            A párisi időkről a Hunok elején van egy-két kép, találkozás Markacol-lal, Cocteauval, Crevellel, Tzarával. De – érdekes ez nekik, valóban?

            Köszönöm az oslo-i meghívást. Te is ott leszel? Ez nagyon jó volna.

            Röstellem, hogy ennyi a munkád velem. Hogy kárpótolhatlak? Adja az ég, hogy ez által gazdagodj meg, végre. Höchste Zeit[4].

            Szeretettel ölelünk mindhárman

                                                Gyula

[1] Pődör László (1911-1984) műfordító, kritikus. 1955-től a Corvina Kiadó szerkesztője.

[2] Maga a „puska” szövege sajnos nem, csak Flóra kísérőlevele került elő Gara hagyatékából. A kísérőlevél a mellékletben olvasható.

[3] A bírálatok, amikre Illyés itt utalhat: Halász Gábor: Az új Illyés, Nyugat, 1938/1; Németh László: Illyés Gyula, Nyugat, 1931/15; Cs. Szabó László: Illyés Gyula, Nyugat, 1941/4.

[4] (német): legfőbb ideje.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 132-133.