Kedves Lacim,

            Megkaptam a sürgető lapot, hogy a kéziratot okvetlenül le kell adnod a vállalt időben. Boldogan segítenélek kifelé a csávából, amibe miattam kerültél, – de hogy is csináljam ilyen távolságból?

            Ha az első fejezet jó, a terv az volt, a második a Párisba való eljutás idejét adná. Rokonszenves hősünk tehát az utolsó pillanatban iskolába kerül – ez a Ceux des P.-ben eléggé elmondatik. Nyilván a franciáknak nem fontos, milyen városokba, de neked ide-írom. Dombóváron jártam az első gimnáziumot <betoldás: 1913-14-ben >. Bonyhádon a II. és III.- kat, a háboru alatt 1914-1916. <áthúzva: Ekkor> Különféle „a fiu nehezen illeszkedék be” következtében a IV.-re Pestre kerültem.

            <áthúzva: Itt kor> Verset már az I-ben is írtam (amihelyt csak megtudtam, hogy ilyesmi van) de az irodalommal itt Pesten ismerkedtem meg. Erről írtam is évekkel ezelőtt egy beszámoló félét. Ide mellékelem, ha van benne, amit használhatsz, vedd ki.

            Pesten de – erről már te is emlékezhetsz, a rengeteg szénszünet miatt alig volt tanítás. Igy hát sokat voltam otthon, Cecén főleg s voltaképpen autodidakta voltam.

            Ha a cecei kamasz korrol akarsz képet, nézd meg az Ebéd a kastélyban a kamasz izmok tündérszárnyán c. novellát, egy korcsolyázás leírását. Ez valaha megjelent a Nouvelle Revue de Hongrie-ban is[1]. Elküldjem? (Elküldöm, de egyetlen példány, juttasd vissza, ha már nem kell.)

            1918 november elején, a forradalom napján szinte, lettem 16 éves.

            Ma már nem kétséges, hogy ami Magyarországgal akkor történt, igazságtalanság volt, a magyar nemzetiségi területek elszakítására gondolok.

            A gyerekkori tapasztalat – a pusztaiak elnyomása – a kamaszi rajongás, az irodalom – Petőfi – nevelt forradalmárrá. Ide irányított a hazafias nevelés is: igazságot a magyar népnek mi – józan ésszel – csakis a szocializmus megvalósulásától várhattunk.

            Óriási reménység ezért volt 1919, a proletárdiktatura. Azért volt becsület dolga is kitartani mellette később, a bukása után, a legyalázása idején.[2]

Egyszerűsítem a dolgot összefoglalásul:

1. Ha a Puszták népe alapján csinált fejezet után akarsz valamit a középiskolárol vedd hozzá alapul amit eddig kézzel írtam és az Élmény és taglalás-t.
2. A következő rész <sic!> szándékosan harmadik személyben írtam, (elképzelve, mintha most is ténylegesen kaptam volna ilyen fölszólitást.)+ az 1919 es időkről s az abból következő „fejlődés”-ről egész addig, míg el nem mentem Magyarországról.

Holnap utazom Tihanyba¸ oda kérem válaszodat azután. Flóra Pesten marad, de szombatonként lejön. Igy tehát az összeköttetés mindenképpen meglesz.

            Szeretettel ölel

                                    Gyula

+Igy tudtam rávenni magamat – mondhatni: ezzel a fogással – hogy magamról tudjak harmadik személyben beszélni, a te tollad alá. Ha beválik, vagyis ha te <áthúzva: kell> hasznát veszed, folytathatom a többi fejezet számára is.

[1] Gyula Illyés, Jeunesse, Budapest, 1942. Nouvelle Revue de Hongrie, 253.

[2] A szöveg itt ceruzával van aláhúzva, valószínűleg Gara húzta alá.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 125-126.