Kedves Lacim,

            Leveled, azaz lapod együtt jött meg az Express-szel. Őszinte köszönet mindkettőért. És szívességedért! Mi szégyenkezünk, hogy annyi gondot okoztunk a könyvekkel. Az interjúról[1], amit eddig hallok, kedvező. A levegőben rezeg, hogy most mi lesz, de itt is ugy érzem, így volt helyes.

            Nagyjában helyrerázódtunk. Néhány emberrel beszéltem még csak – rólad is. Az általános vélemény: Garával okvetlen kell valamit csinálni. Rajta vagyok, s reményem is van, hogy az általános véleményből kifakadjon valami.

            A Poètes d’aujourd’hui kötetekről még nem írtam Seghersnek. Sokat töprengtem, s végül is arra hajlok, a József Attiláról szólót megcsinálom, a te versválogatásoddal.[2]

            Az enyémről képtelen voltam csak említést is tenni bárkinek. Én kérjek meg – <olvashatatlan a szó> szólítsak föl, akár Seghers megbízásából is – valakit, hogy dicsérjen meg?! S főleg némi kockázattal, mert hisz „rázós” dolgokról is kell beszélni. Számomra fagyott gondolatban is a szó.

            Azt a beszélgetést folytattam hát magamban, amit hármasban – Florival s veled – a rue du Four-ban, az amerikai ócskáshoz menet kezdtünk. Meghatott, hogy magad kínáltad akkor ott a munkára, ezért nem válaszoltam rögtön s hallgattam végig azt is, mikor Flóra az anyag összegyűjtését vállalta.

            Azt látom most, hogy ez még innen is a legjobb megoldás. Te bátran kommentálhatod a műveket, az igazságnak megfelelően. De van egy bökkenő. Bizonyos, hogy ez a vállalkozás Seghersnek ráfizetés lesz. Méltón tehát nem honorálhatja a munkát. Megoldás volna ugyan, hogy az az anyagösszeállítás olyan legyen, hogy a rendezése ne vegye el sok idődet. De úgy is! Flóra azt mondja, csinálna neked olyanfajta nyers szöveget akár, <áthúzva:ak> amiket te a francia zseniknek a magyar versekről csinálsz – de még azzal is, a keresetet nézve, nyomorúságos föladat volna.

            Maradna egy: hogy egyszer majd én hálálom meg, ha jóisten leszek. De hát ez bizonytalan.

Azért írtam le ilyen érdesen, rágd meg, s válaszolj épp ily magvasan, vagyunk olyan barátságban.

Szeretettel ölellek:

                                    Gyula

[1] Illyés 1963 végén – 64 elején hosszabb utazásokat tett Európában, s párizsi tartózkodása alatt az Express szerkesztőjének interjút adott, melyben a magyar költők sajátos társadalmi szerepvállalásáról beszélt, s melyben szóvá tette a kolozsvári magyar egyetem bezárását. (Gyula Illyés: „Quand les tribuns font faillite les poètes sont là...”, L’Express, 1964. január 9.) Az interjú magyarul is olvasható Illyés Szellem és erőszak című esszékötetben: Ha a költőkön a sor. In: Illyés Gyula, Szellem és erőszak, Budapest, Magvető Kiadó, 1978, 12-21. Az interjú hazai politikai körökben felháborodást váltott ki, erről bővebben ld. 50. levél és lábjegyzetei.

[2] A tervezett József Attila-kötet végül nem jött létre.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 106-107.