Kedves Lacim,

            Köszönöm a lapodat és köszönöm a fáradozásod a kötet körül, meg a másik körül, − de hagyom abba, mert sorokat tölthetnék be azzal, hogy köszönöm, köszönöm. S nem is csak a magam nevében. Hányszor volt kedvem fölhívni téged telefonon – coûte que coûte![1] – vagy táviratozni neked egy-egy itteni beszélgetés után, ahol záporoztak a dicsérő szavak a nevedre Röviden a közvélemény: soha nem volt a magyar szellemnek olyan követe a világban, mint te. No, ezt se folytatom, félve, hogy te meg a levélolvasást nem folytatod.

            Hallom, még „illetékes” fők is abban főnek, hogyan „intézzék” el viszonyodat a hivatalos hazához, azaz jobban mondva, hogyan „oldják meg”.

            A Pen kongresszusról semmit sem tudok. De hallottam, hogy megy Franciaországba is delegáció s abban én is benne leszek. De hogy mikor, − nem tudom.

            Köszönöm további terveidet is. Amit a színdarabokról írsz, ahhoz rövid véleményem: a közeli hetekben megjelenik – mert már a betördelt kefét is javítottam – „Másokért egyedül” címmel a Kegyenc és a Teleki Lászlóról írt Különc. Márie Bell[2], mikor itt volt a vacsorán a követnél, megtudván, hogy darabot is írtam, váltig erősködött, hogy mutassak neki valamit, mert majd ő ...! Stb, stb, a szokásos francia kedvességgel. Én minden darabom közül csak a Kegyencet tartom próbálkozásra érdemesnek. Ezt ajánlom tehát figyelmedbe a könyvbeli formájában, ami tán egy lapnyi szövegben eltér attól, ami most angolul is megjelenik a Hungarian Quaterlyben. Tehát elég volna majd azt megmutatni angolul tudó franciáknak vagy akár angoloknak s csak azután fogni a fordításba, vagy az esetleges adaptation-ba.

            Utoljára is grand merci de la part de ce vaillant peuple de Hongrie[3] és szeretettel ölel

                                    Illyés Gyula|1064}

és Flóra

és Ika

[1] (francia): kerül amibe kerül.

[2] Márie Bell (1900-1985) francia színésznő.

[3] (francia): nagy köszönet Magyarország e derék népétől.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 98-99.