Kedves Barátom,

            negyedik hete vagyok nyakig merülve a Petőfi francia kiadásának előkészítésébe. A küldött anyag rendesen megérkezik? Arra kérlek, tudosíts valahányszor egy részletet kézhez kapsz.

            Lapod[1] jól jött; sok kételyemet eloszlatta, egy időre. Most ismét elgondolkodva a dolgon, csak arra lukadok: fogják ezt érteni a franciák?

            Azért már most fölhatalmazlak, illetve megkérlek a következőkre:

1. Ha egy-egy részt tulságosan csak magyarok által élvezhetőnek tartasz, konzultálj meg valami hozzáértő franciát s az ő véleménye alapján bővítsd ki (szavakkal, egy-két mondattal) vagy hagyd ki.

<a levélből hiányzik egy rész>

sok sikerültsége szerint szabd ujra. Ha tehát van jó fordítás egy versről, azt idézd teljes egészében (vagy amennyit a fejezet elbír). Idézd s tedd be a megfelelő helyre akkor is, ha én nem említettem <áthúzva: volna>. A nagyon ismert verseket (A talpra magyart például) én épp csak emlékezetbe idéztem, nehány sorral, mert hisz azt minden magyar tudja. A franciáknak <áthúzva: ezt> az ilyeneket is bőven – esetleg teljes egészben – lehet idézni. Ha pedig az általam idézett verseknek nincs jó fordításuk, rövidítsd őket, vagy hagyd el esetleges teljesen.

Örülnék mindenképpen, ha megírnád eddigi tapasztalatodat a fordítás körül. Elsősorban azt, <áthúzva: láttak> látott-e már belőle részletet Seghers, vagy a kiadó valamelyik embere s mi a véleménye az – egész könyvről?

Különben megvagyunk, igen közepes egészségi állapotban, én már negyedik hete Tihanyban. Flóra hetente lejön. Ezért leveledet Pestre küldjed, mert ő lehozza, innen meg esetleg mégis elmegyek.

            A régi jó barátsággal,

                  Illyés Gyula

A teljes kéziratot tíz-tizenkét nap mulva postára adom.

[1] Ti. a 33. levél.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 88-89.