Kedves Laci,

             Itt küldöm a vers=lista első részletét[1], azzal, hogy elsősorban azt kell bevenned, ami fordítható, általad.

            Most tettem le a kagylót, amely Nagy Péter hangját hozta. Arra kért, találkozzunk, ő lesz az Intézet <áthúzva: Igaz> igazgatója. Egy kicsit ingerülten azt feleltem: egy hónapja referáltam a párizsi helyzetről Darvasnak és Horváthnak[2], már elmondtam, mit s főleg kit tartok ott fontosnak. Tudomásom nélkül teremtődött uj helyzet, nem tudom ki hogy érez most <áthúzva: amíg>; nekem elvették a kedvem, hogy ezek után velük erről a dologról leüljek tanácskozni. Ha ő, Nagy, tisztességes emberként akar viselkedni, először is veled tisztázza a dolgot, én csak a te véleményed tudása után beszélhetek ő velük, mert fogalmam sincs, mikor használnak föl még esetleg engem is nem tiszta dolgokban. Egyszóval elhárítottam a beszélgetést. Tudd tehát mihez tartani magad, ha hozzád fordulnak. Megismétlem álláspontomat: én csak veled vagyok öszeköttetésben a francia=magyar szellemi kapcsolatok dolgában, − amíg egyáltalán lesz kedvem bármily munkához ezen a területen, ahol így kezelik a köz ügyét is, az emberekét is.

            A régi barátsággal, szeretettel,

                                               I. Gyula

Tzara itt van, ma megyünk Tihanyba, átadta az üzeneteket. Merci!

[1] A mellékelt lista elveszett.

[2] Horváth Imre (1901-1959) mérnök, külügyminiszter. 1956 májusában nevezték ki a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökének, júliustól lett külügyminiszter. (v.ö. 96. lábjegyzet).

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 80.