Kedves Lacikám,

            néhány sort csupán. Ebben a percben hallottam, hogy állásod körül változás lett. Rémülten – rosszat sejtve – fölhívtam rögtön Barcsot[1]. Szabadságon, még egy hétig. Helyettese? Kenyeres Julia[2]. Vele beszéltem. A hír igaz, de úgy, hogy te leszel az Intézet[3] vezetője. Erről nem lévén véleményem, megnyugodva oda kanyarítottam a szót, hogy ki, mi vagy te, mit tudsz, s hogy hogyan bánjanak veled.

            Ezt akartam csak írni s azt, állok mindenben rendelkezésedre. Végzetesnek tartanám – magyar szempontból – ha bármiben is kedved szegnék. De igen fontosnak tartom, hogy tudásodat minél jobban s meg <olvashatatlan a szó> érvényesítsd.

            A régi szeretettel,

                                    Gyula

[1] Barcs Sándor 1950 márciusától az MTI vezérigazgatója.

[2] Kenyeres Júlia (1895-1959) újságíró. A KMP-nek a megalakulása óta tagja volt. 1920-ban Berlinbe majd a Szovjetunióba emigrált. 1947-ben tért haza, az MTI osztályvezetője majd vezérigazgatója lett.

[3] t.i. A Párizsi Magyar Intézeté.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 73.