Kedves Gyuszi,

mindenféle változások következtek be helyzetemben: a Neked egyszer megmutatott levelemet nem vették figyelembe[1], és az M.T.I.-nek máris új tudósítója van. Hogy velem mik a terveik az illetékeseknek, azt még nem közölték. Nem is fontos; si fractus illabatur orbis[2] /1/ De ez nem érdekes. Egyelőre és kizárólag egy – illetve két – dolog érdekel; a lehető leggyorsabban szeretném megcsinálni a 100 verset és ezzel párhuzamosan a Te „Poètes d’aujurd’hui” kötetednek vers részét. (A tanulmány természetesen várhat). Nagyon szépen kérlek küldj verseket, hogy ne legyen fennakadás. Most Aix-les Bains-ben vagyok néhány napra; mire visszamegyek Párisba, a legújabb köteteddel úgy-ahogy „elkészülök”; mégegyszer: gyönyörű. Kérlek, maradjon mindez közöttünk, végső fokon nem tartozik senkire. Megkaptad a Libération számát az interju kivonatával?

                        Flóra kezeit csókoltatom, Téged sok szeretettel ölel

                                                            Gara László

/1/ Ezzel egyesegyedül klasszikus műveltségem akarom fitogtatni.

[1] Gara egy későbbi levelében tesz említést róla, hogy megtudván, hogy az MTI párizsi irodájának vezetésével akarják megbízni, egy levélben igyekezett „kitérni a megtiszteltetés elől”, s ezt a levelet Párizsban találkozásuk alkalmával Illyésnek is mutatta.

[2] ld. 89. lábjegyzet

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 72.