Kedves Gyuszi,

            mellékelve egy a napokban befutott kritika[1]; rosszabb is lehetne, igaz? Egész biztosan lesz más is, sőt a jelek szerint elég sok, de azt Te még úgy sem hiszed el. Seghers eddig 450 példányt adott el, ami itteni viszonylatban nem is gyenge kezdet; ő meg van elégedve. Én még nem, de sokat várok a sajtótól.

           Darvas elvtárs[2] volt most néhány napig Parisban; a Magyar Intézet fogadást adott a tiszteletére, amelyen főleg költők és kiadók jelentek meg. A szellemed ott lebegett a vizek felett; sokat adtam volna azért, hogy egy-két véleményt… izé, nem akarok mindenfélét megírni. Én úgy vélem, hogy most már egyesek egy-két dolgot mégis máskép látnak. Persze, igazad van, a lényegen ez még nem változtat. De ennek ellenére!

Legközelebb újabb verseket (Petőfi, Illyés, Szabó Lőrinc) küldök. Örülnék neki, ha kritikát nem is (ezt ugyan fogsz, sajnos írni), de legalább véleményt nyilvánítanál. Szigorú véleményt.

            A látogatást[3] nem is merem megköszönni, annyira jól esett. Napokig hálálkodtam Neked érte magamban, és – bevallom – még most sem hagytam abba. Nem is tudod, milyen jót tettél (én is csak közvetve tudom, mert nekem is csak arról számolnak be, ami véletlenül nem rossz). Talán munkasíkon tehet egy kiadónál vagy folyóiratnál dolgozó barátunk valamit, mert – szerintem – a fordítások jók és tisztességesek. Ez nem kérés, persze, csak kérdés.

            Én még most sem mondtam le semmit véglegesen Guillevicnál. Ha az illetékesek meggondolnák a dolgot, még egy hónapig aktuális az ügy. Videant consules![4]

Igaz barátsággal ölel

                        Gara László

[1] Nem tudni, konkrétan melyik kritikáról van szó. A Poèmes című kötetet ért francia kritikák az előszóban, a II. fejezetben olvashatók.

[2] Darvas József (1912-1973) író, újságíró, szerkesztő, politikus. Fiatalon részt vett a kommunista mozgalomban, a harmincas években, írói pályafutásának kezdetén a népi írók táborához csatlakozott. 1945 és ’56 között aktívan politizált, a Nemzeti Parasztpárt alelnöke volt, majd országgyűlési képviselő, ’47-től építésügyi, majd vallás- és közoktatásügyi, ’53-tól ’56-ig népművelésügyi miniszter. ’56-ban visszatért a szépirodalomhoz, drámáiban a Párt álláspontját képviselve mutatta be a kommunista értelmiség vívódását.

[3] A budai családnál tett látogatást.

[4] (latin): „Vizsgálják meg a konzulok (az ügyet)!” Cicero Catilina elleni híres beszédéből származó szólás.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 67-68.