Kedves Gyuszi,

úgy látszik a bürokrácia mégis csak erősebb, mint én ezt dans ma candeur naive[1] elképzeltem. Hogy azután mindig csak kinek árt, az persze más kérdés és különben sem fontos, hogy látszik. Hogy a Lettres Françaises szám, a költői est, a „kis” antológia – amelyet Seghers egy vas állami támogatás nélkül hozott volna ki (most persze, a fejlemények után, teljesen elvesztette a kedvét – bár a kötet kész és azt hiszem szép is), a sereg már megbeszélt cikk stb. legalább is egyelőre kútba esett, ez kit érdekel? És kinek fáj? Persze, ha más nációnak hoztak volna így – tálcán – ennyi lehetőséget, talán más lett volna a reakció. Igaz viszont, hogy nekünk minderre azután igazán nincs szükségünk! Allah növessze meg a szakállukat!

Más. Az Humanité már közölt kritikát a könyvedről[2]. A kritikus jót akart, de nem túlságos értelmes dolgot agyalt ki. Kevés örömem volt a cikkében. Lap megy.

            Ugy hallom, uj versesköteted jön ki[3]. Kaphatnék esetleg kefelevonatot? Mert azért én si fractus illabatur orbis[4] – folytatom. Sőt, ha fordításra alkalmas egyéb verseket is tudnál ajánlani, azért is igen hálás lennék.

            Nem is tudom hogyan köszönjem meg a látogatást[5]. Nagyon-nagyon jól jött, ezt tudom. Nem csak hogy jól esett: meghatott. Sajnos, ami engem illet, én nem tudom az ügyemet azonnal lebonyolítani a Kultinttel: valami ideiglenes zökkenet van ott is, másképp diszponáltak, úgy értesültem. Ha esedékes lesz megint az ügy – és ha megengeded – majd írok Neked.

            Én a darabodat annak idején a Csillagban olvastam, beszéltünk is róla, talán emlékszel. (Azóta, hallom, kicsit át is dolgoztad.) A kritikákat elég figyelmesen átnéztem és úgy vélem, hogy Dózsa és Te is sokkal többet kibírtok. Az egyetlen, amit komolyan hiányoltam, a Bóka-cikk volt. De talán még remélhetünk, nem?

            Kézcsók és igaz szeretettel üdvözöl

                                    Gara László

[1] (francia): naiv hiszékenységemben

[2] Gara itt valószínűleg tévesen hivatkozik az Humanité c. lapra. A Poèmes megjelenése és a fenti levél kelte közötti időszakban mindenesetre nem jelent meg cikk Illyés kötetéről az Humanitéban.

[3] A Kézfogások című kötet.

[4] (latin): ha össze dől is a világ

[5] ti. a már említett budai család meglátogatását.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 63-64.