Kedves Gyuszi,

            leveledet megkaptam: azt hiszem sikerült káromkodási csúcsot felállítanom. Mindegy – nehezen tudok egyes megváltoztathatatlannak tűnő dolgokba belenyugodni és – je suis revenu a charge[1]. Bocsáss meg – Téged, gondolom, az egész ügy most már csak úntat. Köpeczi Béla[2], aki ezelőtt nyolc évvel az MTI párisi kirendeltségének volt munkatársa, de aki azóta – tempora mutantur![3] – felsőbb osztályba lépett, személyesen tapasztalhatta (ő is!), ki és mi vagy az itteni költők… és kiadók számára. Részleteket nem írok, mert csak bókolásnak, esetleg talpnyalásnak (legyünk finomak) vehetnéd. Egyszóval: nem tartom kizártnak, hogy a döntés most rövidesen megváltozik; mások sem – éppen ezért mindenkinek csak annyit mondtam, hogy utazásod némileg kitolódott ugyan, de nem hiszem, hogy döntésed végleges legyen és hogy talán mégis rá fognak beszélni arra, hogy rövid időre kijöjj. Jól jártam-e el? Remélem; nagyon szépen kérlek, semmiképpen se dühöngj.

            A könyved[4] Seghers távollétében most már hivatalosan is megjelent. Példányokat (ha nem jössz) azonnal küldök. Sajtót itt nem lehet azonnal várni – csak most kezdenek cikkek jönni az Attila kötetről – de nem vitás, hogy lesz, sőt remélem érdekes is lesz. A lap-példányokat is meg fogod kapni majd, természetesen.

            Köpeczivel napokig beszéltünk – és természetesen vitatkoztunk – („dekáztunk”) a jelenleg készülő antológiával kapcsolatban[5]. De jó volna, ha minderről beszélhetnénk!

            Nagyon kérlek írd meg minél előbb véglegesen hogyan áll az ügy. És ha nem terhelnének vele, vedd fel (ha majd elküldik) a {Kultintnél|} lévő járandóságomat. Ugyanúgy diszponálj vele, kérlek, mint először[6]. Nagyon hálás lennék érte. Kézcsók és igaz szeretettel üdvözöl

Gara László

[1] revenir à la charge (francia): új rohamra indulni, új támadásba lendülni

[2] Köpeczi Béla (1921-), történész, irodalomtörténész. 1949-től a Hungária, a Művelt Nép Könyvkiadó szerkesztője, később irodalmi vezetője. 1956-ban az MTA Kiadói Főigazgatóságának igazgatója. 1982-88-ig oktatási miniszter.

[3] (latin): változnak az idők

[4] Illyés Gyula: Poèmes (Seghers, 1955).

[5] A magyar lírát Zrínyitől a kortárs költőkig bemutató nagyszabású antológia tervéről van már itt szó, mely 1962-ben jelent meg. Anthologie de la poésie hongroise de XIIe siècle à nos jours, Paris, Éditions du Seuil, 1962.

[6] Ld. 10. levél

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 59-60.