Kedves Laci,

            Szégyenled vagy nem: meg vagyok hatva munkádtól, barátságod jelétől. Majdnem két hétig Erdélyben voltunk, hazatérve fogadott a könyv[1]. Ismersz annyira: a dicséret és siker inkább zavarba ejt, mintsem fölvidít. Erdélyben másképp is volt részem benne (a Fáklyaláng 100. előadására kellett lemennem) a dolognak így igazán a személyi részét érzem: a te és Seghers személyes fáradozását. És ez – mit tagadjam ­– mégis csak a szívbe hatol.

            Kimegyünk-e, arra még nem tudok választ adni. Csakis {Flórával|} mennék, ennek pedig láthatóan lesz akadálya. De az utazás se csábít már a régi erővel. Pláne, ha föl kellene lépnem, megszólalnom franciául, könyvkereskedésben dedikálni... itt se csináltam ilyet soha életemben.

            A Lettres Françaises külön számát tehát ezért ne késleltessétek. Se a példányok szétküldését.[2] Se azt a tervezett antológiát, amelynek nagysága mindjobban tiszteletre gerjeszt.

            Ha mégis megyek, természetesen nem mulasztom el a látogatást. De anélkül is be-benézek, ahányszor csak kívánod.

           Claire-nek nem úgy lesz legjobb, ahogy történt[3]? (Köszönjük esetleges közbelépését, de Flóra kiutazása nem a meghíváson fordul meg.)

            Az Oceano nox[4] dolgában – tout à fait de ton opinion[5]!

            A bemutató[6] még elutazásunk előtt megtörtént. Szerénységem tiltja, hogy... de elgondolhatod, mi volt, ha a szerző szerénykedhetik.

            Kézcsókkal, a fordító társaknak baráti kézfogással; téged a régi szeretettel ölel

                                                                        Illyés Gyula

Hogy kaphatnánk 20-30 példányt a könyvből, saját költségemre, úgy hogy Seghers ne tudjon róla?

Ma délben – II. 8.-án – érkeztünk meg; ezért válaszolok késve.

[1] Az Illyés Gyula: Poèmes (Seghers, 1955) című kötetről van szó.

[2] Illyés útja végül csak 1956 nyarán valósult meg. A Béke és Szabadság 1956. augusztus 1-jei száma közölt vele interjút párizsi látogatásáról, melyben bírálja az illetékes kulturális szervek „minősíthetetlen nemtörődömségét” „hozzá-nem-értését” és „hanyagságát”, amiért lekéste a kötetének megjelenésére előkészített költői estet. Gara minden bizonnyal egy Illyés-különszámot is tervezett a Lettres Françaises folyóirat számára a Poèmes megjelenésének alkalmából, ami azonban nem valósult meg.

[3] Claire – Gara László lánya.

[4] Amikor az Óceán partjára jutottam c. vers francia címe

[5] (francia): „Teljesen egyetértek a véleményeddel.”

[6] A Dózsa bemutatója.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 54-55.