Kedves Laci,

Köszönöm leveled s az uj fordításokat. Mindkettőt ( a Colombe-t[1], meg a Refuge[2]-t) igen jónak találom, már amennyire az én franciásságom a versérzékelést lehetővé teszi.

            A kötetből mégis lesz valami? Engem, mint írtam, nem nagyon csábít az utazás. Flórának azonban változatlanul nagy élmény, s épp most kettősen is használna neki, (− épp ma reggel halt meg az édesanyja, akit igen szeretett s becsült). Ha tehát őt sikerülne egy kicsit fölvidítani, megpihentetni egy utazással, örömmel vállalnám én is. A C.N.E. megbízása ezt megkönnyítené, azt gondolom. Szólj tehát Guillevic-nak s ha nekik semmi fáradság, küldjenek egy meghívás-félét, esetleg Flórát is beleemlítve.

            Szerettem volna már többször is megköszönni igazán megható fáradozásodat – az egész magyar irodalom ügyében. A végén még eléred (melléktermék gyanánt) hogy önbizalmat öntsz belénk! Dont on a grand besoin![3] Persze most se tudom méltón megköszönni, pedig most már volna időm is, a betegvirrasztással s színházi próbákkal teli hét után. Ma este lesz a bemutató[4] is; épp arra készülök le a várba s viszem le magammal ezt a levelet. Szavak helyett így hát megint csak baráti ölelésem küldöm, a régi szeretettel

                                                                      Illyés Gyula

[1] A költő és a galamb c. vers

[2] A Menedék c. vers.

[3] (francia): „Amire nagy szükségünk van!”

[4] A Dózsa c. dráma bemutatója a Nemzeti Színházban. Ld. 10. levél.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 53.