Kedves Gyuszi,

            Könyved[1] még mindig nem jött ki, mivel Seghers mint a sorozat többi kötetét, vidéken nyomtatja és kötteti, ami rettenetesen meglassítja a dolgokat. Kicsit az én hibám is a dolog, bevallom, mert kefelenyomatban alaposan átnéztem a fordításokat és bizony elég nagyszámú javítást eszközöltem, lévén sokkal kevésbé elnéző önmagam iránt, mint fordítótársaim.

Mindenesetre, most már rövidesen franciául is olvashatod verseidet.

            Ami az előszót illeti, mégiscsak Seghers és én csináltuk meg olyan elgondolásokból kiindulva, melyeket te egész biztosan helyeselni fogsz. Erről majd élőszóval, jó?

            Az Attila-kötet[2] (ezt Párisban, postamunkával nyomták), már kijött. Remélem komoly visszhangja lesz. Szerettem volna, ha halálának évfordulójára megjelenik hiszen a jubileum alkalmából egy árva szó nem volt itt róla. Soha még ilyen érdekes munkám nem volt, huszonhat költővel dolgoztam együtt; sokkal sorról-sorra csináltuk a fordításokat. Most már tényleg kezdek valamit konyítani a francia verselés elemi fogalmaihoz.

            Közben – a tényleg makacsok – kénytelen voltam némileg revideálni a francia versfordításról alkotott véleményemet. A fordítók legnagyobb része ma is szabadversben fordít és el kell ismerni, hogy egy Eluard vagy Frénaud „szabad vers” sokkal zeneibb, mint sok más költő kötött formájú, összevissza rímelt, csilingelő műve. Ezt a szürkék igen jól tudják; mi nehezebben hisszük el. Viszont különösen a poésie nationale[3] körül lezajlott vita eredményeképen (és ez legalábbis eredmény) a költők lassan-lassan kezdik elhinni, hogy lehet, sőt egyes verseket kell is formában fordítani. Persze, nem minden verset lehet teljes formahűséggel visszaadni; magyar verseket annál is nehezebben mivel a magyaros verselést nem lehet leutánozni; ezenkívül a magyar nyelv annyira tömör, hogy 9 szótagot legtöbbször 10-11-12 stb. ad értelmileg vissza. Mindegy; kiderült, hogy a formában fordítás ma már nem a kör négyszögesítése, amire éppen az Attila-kötet fényes bizonyítékokat szolgáltat.

            E munka alatt sikerült néhány ragyogó fordítót „felfedeznem”; elsősorban Guillevic-et (aki ezelőtt sohasem fordított: ráhibáztam) rajtakívül Jean Rousselot-t, aki Baudelaire és Mallarmé után vállalkozott Poe átültetésére szerintem nem helytelenül, és másokat. Jelenleg éppen Illyés verseket fordítunk, mert a kötet megjelenésekor el szeretném árasztani majd a lapokat. A multkori elküldött verssel[4] egyébként nagy terveim vannak: majd meglátod (ha megérjük).

            Kerek[5] multkor elvitte neked Guillevic egyik fordítását. Mellékelve küldöm ugyanazt a verset egy-két variánssal[6]. Mit szólsz hozzá? És hogyan tetszik a Rousselot fordítás? S még nem végleges persze.

Guillevic, aki az írószövetség {(C.N.E)|1825}[1] főtitkára, szeretne januárra magyar költői estét rendezni és meg akar hivatni rá. Esetleg febr.-árra lehetne halasztani, ha így Neked jobb volna. Véleményem szerint most rengeteget tehetnél a magyar költészetért; igen jó volna, ha meg lehetne a dolgot oldani. Meglátod, olyan sikerük lehet a költőknek, mint a futballistáinknak. Legalább is minden erre vall.

            Kerek azt is mondta, hogy az Attila-kötetért kapok honoráriumot. Kértem, neked utalják. Felét anyámnak szántam, felét a kislányoknak (a levonandók után persze). De ez természetesen nem tartozik … családomra. Anyám címe: Iskola utca 4. Ne haragudj, hogy terhellek: muszáj.

            Nagyon kíváncsian várom válaszodat és igaz szeretettel ölellek

                                    Gara László

Verseidnek még az én gyatra fordításomban is komoly sikerük van máris. Az „Egy barackfára” nehézsége főleg az volt, hogy pêcher[2] hímnemű. Milyen megoldás?

Légy szíves, juttasd el hozzám a következő francia című versek magyar eredetijét: Le poète et la colombe, Empreintes, Oceano nox (a francia tengerpart), Plutôt que devoir mourir[3]. Sürgős! Köszönöm!

[1] Comité National des Ecrivains, a francia írószövetség neve.

[2] le pêcher (francia): őszibarackfa

[3] A költő és a galamb, Lábnyomok, Amikor az Óceán partjára jutottam, Csak ne kelljen halálba menni című versek.

[1] A Poèmes. Ld. 9. jegyzet.

[2] Ld. 25. lábjegyzet

[3] poésie nationale (francia): nemzeti költészet

[4] A Bartók cíművel.

[5] Kerek Gábor a Kulturális Kapcsolatok Intézetének titkára volt.

[6] A melléklet sajnos nem került elő.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 45-47.