Kedves László,

Köszönöm az Humanitékat. Épp másnap adtam át a töltőtollat, a lemezt, a gumikutyát, igazán megható körülmények közt. Már napokkal előbb telefonáltam, hogy megyek, reggel ismét odaszóltam. Tizenegy tájban érkeztem, csaknem egyig ott voltam, válaszolva a kérdésekre. Véletlenül Hargitainé is ott volt egy kis időre. Párizs már - álom. De már nem az ifjúkori, a gyönyörűséges. Szinte örülök, hogy vége, hogy itthon vagyok, a magam való világában, a munkában; nekem már ez ad csak - ha ad - kielégülést: nyugalmat, kedvet.

A családban persze nagy volt az öröm! Mégegyzser köszönet a kis csomagért, amit Bölöni nyakába varrtál. Ez volt az előhírnök! A legnagyobb siker Ikánál, a kis gumi-zebra, amit együtt vettünk a Gay Lussac utcában.

Az N. R. F.-től várt itt néhány könyv. Szeretném megköszönni Mascolonak, de se keresztnevét nem tudom, se nevének helyes írását, se címét.

Írjad meg s telefonáld meg neki addig is köszönetemet. (Beszéltem Némethtel a fordítási tervről. Beleegyezik, természetesen.)

Mégegyszer meleg kézfogás a kalauzolásért, a sok szívességért! Mindnyájatokat szeretettel köszöntöm, téged öleléssel,

I. Gyula

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 37-38.