Kedves Laci,

Köszönöm a sok szívességet, a baráti fogadást, kalauzolást[1]. Bár voltaképp haraggal kellene emlékeznem rá; a ti bűnötök, hogy mióta itthon vagyok, oly sóvárgással gondolok Párisra, hogy szinte belegörnyedek, baloldalt, a sajgó szív felé. Most derült ki, mennyire kétlaki lény is vagyok, mennyire sánta, ha elvesztem féllábam alól Párist, az ifjúságot. El is határoztam, hogy esztendőnként legalább két-három hónapot kint töltök, megtanulok franciául.

                        A könyvkiadások dolgában beszéltem már Kereszturyval. Ugy formálódnék a dolog, hogy a tervből lesz valami valóság.

                        Könyveim, a Párisból hozottak, még Cs.-nél vannak, egy külön láda. A napokban megyek el értük s vetem majd rá magam remekművedre[2].

Adjad át köszönetemet feleségednek, lányodnak, Dauphinnak, Dardnak. S szorítsd meg nevemben hálásan bal kezeddel a jobb kezedet.

                        Őszinte szeretettel,

                                                           Illyés Gyula

[1] Illyés 1947-ben hosszabb utazásokat tett Európában. Párizsba január 10-én érkezett, Garával január 14-én találkoztak a Café Flore-ban.

[2] Gara, Nathalie et Ladislas: Saint Boniface et ses juifs : Roman, Paris, Editions du Bateau Ivre, 1946.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 33.