Kedves Barátom,

hetekkel ezelőtt már írtam Neked a Puszták Népe ügyében; sajnos a levelem, melyet a Nyugat szerkesztőségébe címeztem Törökbálintról „címzett ismeretlen” jelzéssel jött vissza. Köszönöm a felhatalmazást; ez elég is lesz mindaddig, amig a könyvet el nem adom[1]; akkor meg pláne meg fogunk egyezni ötven-ötven százalékos és baráti alapon. Jó?

            Leköteleznél, ha minél előbb küldenél példányt az új kiadásból, – ha az tényleg javított – esetleg kefét, mert tényleg, hübelebalázsként – mint írod – bele akarom magam vetni. Tekintve, hogy szemelvények alapján itt ma semmit sem lehet magyarból lekötni, vállalkozom az egész könyvnek saját veszélyemre való lefordítására, amihez hasonlót a Zendülők[2] óta nem tettem. Nagyon kérlek – esetleges érzékenységek kimélése céljából – ez maradjon közöttünk.

            A fordítás remélem jobb lesz mint az a hevenyészett kísérlet, melyet a [?]ben láttál.

            Hogy minek élek. Ezt magam is szeretném tudni. Hogyan? Megélek, illetőleg megélünk. Boldogan? Néha. És Te?

            Légy szíves küldj egy példányt a Petőfiből. Készülj ezenkívül szorgalmasan annak a könyvnek a megírására, melyre előbb-utóbb úgyis sor fog kerülni (inkább előbb mint utóbb), mert egyenesen téged vár: a párisi magyar emigráció regénye, éposza, vagy amit akarsz.

            Szeretettel ölel

                                   Gara László

Sok üdvözlet a feleségednek!

[1] Illyés, Gyula: Ceux des Pusztas. Transl. par Ladislas Gara et Paul-Eugène Régnier, avant-prop. Aurélien Sauvageot. Paris, Gallimard, NRF, 1943.

[2] Márai, Sándor: Les Révoltés. Transl. par Ladislas Gara. Paris, Gallimard, 1931.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, ed. by Borbála Kulin and Ildikó Józan, Budapest, Balassi, 2007, 31-32.