FF022

Date: 23-03-1976
Language: Hungarian
Repository: Library Ferenc Fejtő, Fehérvárcsurgó
Document type: Typed letter
Publisher: Tüskés Anna (19-01-2018)
Folio number: 1

Kedves Feri, - örültem levelének és le is vert kissé. Utóbbit az magyarázza, hogy igazolt az általam is felvetett kétségeket. Viszont szorongásomat és /késői/ sietségemet nagyon indokolja, hogy nekem se igérték meg a holnapot. A „könyvirás” félreértése közben világos lett előttem: valószinüleg egy Ajtony nevü fiatalember mondhatta ezt, aki szereti erején felüli fába vágni gyenge fejszéjét, de ez mellékes, inkább felvetett kérdéseire térek. Abban igaza van, hogy a németek ”kiváncsibbak”; nekem azonban ott senkim, akihez fordulhatnék. Probáltam felvenni a kapcsolatot hajdani filoz. professzorommal, aki épp a fil. Társ.-ból Bélát jól ismerte, Brandenstein. Ő eleinte igen lelkes volt, aztán ellanyhult. Érthető: klerikális ember, ennyi szabadságot nem bir el, azonkivül a 75-iket tapossa. Ez Németország. Jugoszláviában van hajlandóság, de nincs pénz, csak ha itt átvesznek tetemes myennyiséget. Tehát ez is törlendő. – Hogy mi az, „ami Nyugaton érdeklődést kelthetne?” Én itt vagyok, ha Maga a HB. oeuvre-t nem ismeri, én azt nem ismerem. Azaz csak ad hoc kezembe jutó dolgokból. Itt megjegyzem, hogy HB. esszéi mind az égető problémákban, mind nivóban fedik azokat az esszéirókat, akik, legalább is az én általam ismertek: Jünger, Adorno, Klossowsky, Blanchot, Cioran etc. képviselnek annak ellenére és azzal a többlettel, hogy itt gyökereztek. – Müveit egészen külsőleges mondjuk müfaji szempontból 3 csoportba oszthatnók. 1. A nagyméretü tanulmányok, mint pl. a Scientia Sacra, ez az őskori emberiség hagyománya. Az Ősök Csarnoka sorozatban a tradició egyetemes szempontjából, mondjuk hermetikusan, de a divatos hermetizmus szektássága nélkül dolgozta fel kinaiktól, hinduktól kezdve hébereket stb. Számüzetésében megtanulta a szanszkszritot, a hébert /én meg a régi kinait/. Tehát a tradicionális müvek, melyek azonban mindég a mának szólnak pl. Magia Sutra. 2. az esszékötetek, amit fennebb jeleztem /egyetlen megjelent a M. Mühely 74. ápr. sz.-ban: Kései müvek melankóliája – elég otromba sajtóhibákkal/. 3. a regények. Ezek között hatalmas a Karnevál, az a mü, melyre fiatalsága óta készült: „majd 50 éves koromban irom meg”-és pont akkor történt, azaz pont igy tette. Külső kerete a magyar élet a mult sz. végétől az ötvenes évekig, de tényleges tartalma az „ezerarcu lélek”, amely mindenütt azonos. Anélkül, hogy eklektikus lenne Joyce-tól kezdve minden modern formai eredményt felhasznál; ennek persze az a baja, hogy olyan hosszu mint a Háboru és Béke, igaz, hogy ugyanugy olvastatja is magát. A kisebb terjedelmüek nem kevésbé kitünőek, de erős kritikájukkal talán még arrafelé is erősek. – De mondom ez a felosztás lényegében felületes, hiszen az un. „elméleti müvek” épp oly olvasmányosak, mint a „szépirodalomiak”, és utóbbiakban is minden szóban benne, ami az előbbiekben. Azt hiszem ma, a müfajok egybeolvadásának, másrészt kikristályosodádának idején ez kötelező is. – A következőt tudnám ajánlani. Ahhoz, hogy a lehetőségeken egyáltalán töprengeni tudjon, valóban olvasni kell a müveket. Elég sokkal rendelkezik egy kis barátnőm Mme Enderlin 18 rue des Artistes 75014. Én még ma irok neki, hogyha Maga felkeresi gogadja szivesen és adja oda, amit kér. Regény sajnos nincs nála, de megvan neki a Scientia Sacra, Magia Sutra, Unicornis s amit főleg figyelmébe ajánlok a Patmos esszék /3 k./ Igen jóindulatu, bájos teremtés, de fájdalom a külföldi magyarok pszichopatológiájának áldozata: sumir őseinket keresi. Utóbbiból következik, hogy bármennyire szeretné, nem ér el semmit Bélám dolgaival, ami egyébként nem is lenne kivánatos. – Ha majd ez a látogatás illetve olvasás megtörtént és ugy véli érdemes és van valami/valaki/ olyan összeköttetése, aki kiadóval kapcsolatot teremthetne, gondolkozom azon a bizonyos tanulmányon. Valami ferdeszögü és csonka tájékoztatót adnak a megjelent jugoszláviai cikkek; az itteni láthatáron meg magamon kívűl alig látok mást, viszont itt nem az a bökkenő, hogy én tul közeli vagyok, hanem nem vagyok m á s. –És ha már magamról is kell, azt kérdezi mit publikáltam. Az előbbiekből következően az ostrom után megjelent közös müvészeti könyvünk, és az Élők és Holtak után ugyszolván semmit. Pénzért forditgattam olyasmit, ami nem érdekelt. Iróasztalomban azért akad egy s más, de most nem énrólam van szó. A nyilvánosság már a magam személye miatt őszintén nem érdekel, inkább valami nyugalmas helyzet, amelyben pótolhatnám, amivel még tartozom, „mert fizetés nélkül nem illik távozni.” Most jut eszembe: a M. Mühely 1963 ban jelent meg egy jellemző irásom, Soliloquia, ha érdekli. Kapcsolatunk aztán megszakadt. Magamról esetleg más alkalommal. Egyébként Feri, Maga is adós maradt a személyére vonatkozó és kért válasszal.

Barátsággal üdvözli

Katalin