Kedves jó Kollégám,

Legelőbb is hadd hívom fel szíves figyelmét a levelem élén látható változásra. A városi tanácsunk megváltoztatta utcánk helyrajzi számait. Ezentúl nem a 83-as szám alatt lakunk, de 5. szám alatt. Hát kivált ha táviratozni találna, ne tévedjen.

E limináris megjegyzésen túl, amit azért bocsátottam előre, nehogy kifeledjem a mondókámból, hadd említem, mennyire örültem megismerkedni kedves felesége őnagyságával és egyben találkozni magával. Egyben hadd kérem meg mindkettejüket, bocsássák meg a fújtatásaimat és zihálásaimat, a csoszogásomat és egyéb gyarlóságaimat. Persze, csak a testieket. A lelkiekért állom a felelősséget.

Sokat tűnődtem a beszélgetésünkön és sajnálom, hogy ez idő felét én vettem igénybe, ahelyett hogy lett volna elég eszem, inkább magát hallgatnom: a kívánságait, az elgondolásait, a reményeit stb. Így könnyebb lett volna igazodnom, holott így a félmarkomban a maga bölcselmeit hoztam haza. De vigasztalódok. Talán nemsokára megint ellátogatnak ide és akkor csuda fül leszek.

Töprengéseim során, hogyan lehetnék segítségére, többek közt arra az elhatározásra jutottam, hogy még ma, vasárnap, írok Winkler Pálnak és találkozót kérek tőle a maga számára. Élőszóval aztán beszélni fogok neki magáról. Attól tartok ugyanis, ha írásban tudatom vele, miről van szó, meghökken, pump-kísérletet sejt majd és valami titkárnő útján értesít, mennyire sajnálja, hogy pillanatnyira egyetlen szabad perce nincs. De ha maga másként gondolja, ha közvetlenül akar hozzá fordulni, persze ez ellen sincs semmi kifogáson. A címe: M. Paul WINKLER, 7 rue de la Paix, Paris. Megjegyzem, úgy tudom, hogy Gara László állandó munkatársa a Winkler-féle nagyvállalkozásnak.

Egy másik dolog, amire szeretném felhívni figyelmét, hogy németre sokkal könnyebben talál fordítót, mint franciára. A BASLER NACHRICHTEN-ben, (Basel, Dufourstrasse 40) gyakran találok magyar novellákat, tárca gyanánt. Részint egy Stefan KLEIN, részint egy Josef KALMAR van megadva mint fordító. Ha írna ennek az újságnak és megmondja, miről van szó, aligha nem adnak meg a fordítóik címét, úgy hogy maga összeköttetésbe léphetne velük. Hasonlóképpen úgy hiszem Münchenben él egy Podmaniczky báró, aki szintén fordít németre magyar belletrisztikai munkákat. Ha a FREE EUROPE-hoz fordul, bizonyára akad ott valaki barátja, vagy ismerőse, aki útba igazíthatja. Ugyanitt, valamelyik barátja megadhatná magának a következő három német kiadó címét, aki úgy látom, tárt kapuval, tárt karokkal és tárt kasszával fogadja a magyar száműzött írókat: Verlaghaus DESCH (azt hiszem München és Düsseldorf; ROHWOLT, Hamburg (ennek nem kell közelebbi postacím); és végül WITSCH (nem tudom hol. Ennek a WITSCH-nek cégtársa is van, ennek nevét nem tudom.) Ezeken kívül jó cím: Verlag FISCHERS (jobbadán inkább zsidó száműzöttek javára), na meg aztán Berlinben az ULLSTEIN-Verlag, amelynek nem tudom hány lapja van, mindenféle publikum számára.

Ha nem tévedek Bécsben van egy osztrák író: Sacher-Masoch, Alexander, ennek is látom néha a magyarból való fordításait. Hol tanult meg magyarul, isten tudja. Talán valami magyar garnizon városban. A Sacher-Masochék voltaképpen lengyelek. Az volt a nagy Sacher-Masoch is, aki kitűnő író is volt, mégis inkább a mazochizmusának köszönheti, hogy a neve fennmaradt.

Ha a Flammarion-nal való szerződése egyelőre köti a regényeit, de talán a novelláit nem. Meg aztán jó volna, ha a film felé vetné a tekintetét. A németek híján vannak a jó film témáknak. Miért ne próbálkoznék maga az újra feltámadt UFA felé? Más ilyen álomgyárak is vannak Berlin és München táján. A németek igen tisztességesen fizetnek, azonkívül nagy előny az is, hogy a pénzt ki lehet vinni az országból.

Svédország is igen jó talaj. Rengeteg a kiadó ott és a publikum rengeteg könyvet fogyaszt. Kivált regényt. Él odakint egy magyar újságíró, Hámori László, én nem ismerem személyesen, de látom néha a cikkeit a legkonzervatívabb stockholmi újságban a SVENSKA DABLADET-ben. Megkérdezhetné a címét és írhatna aztán neki. A cikkei jók, érdekesek. Talán hasznos összeköttetés lenne magának. A svédek igen jól fizetnek. A világ legjobb könyveit hozzák ki és igen-igen internacionális az irodalmi ízlésük.

Bocsássa meg, hogy ennyi csepüvel traktálom, de talán akad a szuggesztióim között hasznos is.

Sanglé Ferrier-vel e hét keddjén van találkozóm. Majd megkérdezem tudna-e tenni valami magáért az itteni Radio-nál.

Nem is sejti, milyen lelki megnyugvás lenne számomra, ha sikerülne magukat télire egy biztos és meleg fészekben tudnom. Ha így volna, magam is bátrabb lélekkel néznék Monsieur Zimankó elé, aki pedig a hidegjeivel, az ossiani ködeivel és a nyirkosságaival gyilkosom, sőt a hóhérom. Na, de talán még megúszom az egyszer, mennyivel biztosabban, ha magukat legalább egy minimálisan polgári fedél alatt polgári biztonságban tudnám.

Felesége őnagyságának adja át kézcsókomat, magát pedig szeretettel köszönti igaz híve és barátja,

Adorján Andor

P. S. Ez a tegnap kelt levelem már le volt zárva, hogy majd reggelre kelve postára adjam, de kinyitom újra mert közben érdekes anyag került kezembe. Kiegészítésül írom hát ide: DESCH címe Verlag Kurt Desch München, S. FISCHER-é: Frankfurt am Mein, továbbá ajánlatos PIPER VERLAG, Georgenstrasse 13, München. A „WITSCH” cég címe: KIEPENHEUER WITSCH, Köln, továbbá ajánlatos a GOVERTS-VERLAG, Stuttgart, ezek mind rengeteg külföldi író munkáját is hozzák. – Továbbá ide mellékelek egy ma reggel a kezembe akadt újságkivágást a POWOHLT-Verlag (Hamburg) tevékenységéről. Talán haszonnal olvassa. Ha a Flamarion-nal való szerződése tiltja német kiadókkal regény tárgyában lépni összeköttetésbe, de talán novellát illetőleg szabad keze van. Németországban még adnak ki novellás köteteket. Van továbbá ott egy MERIAN című folyóirat, a kiadó: Verlag HOFFMANN et CAMPE, Hamburg. Ez a lap is igen internacionális, – Bocsássa meg ezt a sok szószaporítást.