Kedves Barátom,

Ezúttal a szokottnál valamivel rövidebb leszek, hadd szolgálok ezzel is valamelyes megkönnyebbülésére! Azért vagyok ma kevésbé szószátyár, mert rengeteg levelet kell megírnom és szélnek eresztenem a közeledő ünnepek alkalmából.

Hát magával szemközt is hadd kezdem ezzel, hogy minden lehető jókat kívánjak: egészséget, sikert, örömöket, pénzt dögivel, szóval mindent, ami szem-szájnak és ép léleknek kedve és ingere.

A borítékja hátán szereplő utóiratát is olvastam persze. Hogy Flammarion csak egy példányt küldött, nem baj. A fő, hogy Paul Levy kapott egyet. Hetek óta nem voltam benn a redakcióban. Nem járok ki, mert rémes az idő, csupa köd és nyirkosság, fulladozok tőle. Naponta nem tudom hány aerosol belélegzést kell csinálnom etaphyline-cocaine-nal. Tegnap meg itt volt az orvos és alaposan megköpült, a tüdőmből pumpálta így ki a túl sok vért. Olyan fekete volt a vérem, mint a ténta. Valamivel könnyebbülten tudok lélegzeni, de azért „die wahre Liebe ist das nicht!” A további majd kiderül a boncolásnál.

Szépen köszönöm a feleségem állapota iránti érdeklődését. Tápászkodik a drága. Étvágy dolgában már 50 pont fort engedélyezhetne akár a nála 20 évvel fiatalabbnak is és remélem, hogy hamarosan most már rendben is lesz minden.

Mindent, amit a könyve elért és még ígérkező sikerével kapcsolatban tudat velem, nagy öröm és megnyugvás a számomra. Pláne örülök tudni, hogy a munkakedve töretlen. Nyilván mondanom se kell, hogy igen készségesen olvasom el a kéziratát és abszolút őszinteséggel közlöm majd magával a véleményemet róla, nem azért persze, hogy kövesse is, hanem egyszerűen hogy a kedve szerint latolgassa a mondókámat. Talán hogy az ocsuban találtatik mag is. A lektorságot is vállalom, ha ezen a módon szívességet tehetek magának.

Igen helyesen állapítja meg, hogy minden dolognak kétféle megjelenési formája van, az egyik vidám, a másik direkt tragikus. Így amikor a hóhér akasztani viszi a delikvenst, a kivégzendőnek öröm tudnia, hogy a csigolya-törés direkt libidóval jár, orgazmussal, ami persze csuda kéj, holott a szegény hóhér már eleve keservesen számítja, hogy a kapandó tiszteletdíjából mennyit kell majd adó alakjában visszafizetnie az államnak. Tanúság: lehetőleg ne legyünk az életben se hóhérok, se akasztófára való gaz emberek.

A mielőbbi viszontlátás igen kellemes reményében, melegen szorítom meg itt papíron a kezét. Jóbarátja,

Adorján Andor

Ha szabadna, még megkérném, hírből, ne adjon nekem ilyen titulusokat, mint „mélyen tisztelt”. Erre semmi ok. Ha akarja, hát tiszteljük, sőt szeressük egymást, de csak mondatlan.