Kedves Barátom,

Ezúttal elég fura lesz a levelem, de meg kurtább is a szokottnál. A masinám ugyanis a bolondját járatja: az I betűs billentyű strébereskedik, fel-felugrál a sorból, ahogyan már e pár sorból is látszik. Nem tudom mi szösz bújt ebbe az „I”-be, hogy most egyszerre nem fér többé a bőrébe. Sajnos, ma vasárnap van, holnap meg itt zárva a boltok, úgy hogy, még csak kedden lehet szó róla reparáltatnom e vén szerkezetet. Közben legfeljebb csak azt tehetem, lehetőleg kerülnöm az olyan szókat, amelyekben ez a betű előfordul. Persze lehetetlen lesz teljesen mellőznöm e rakoncátlan magánhangzót. Marad még ellenszernek, kurtábbra koncentrálnom magamat.

Bocsánatot kell kérem azért is, hogy nem feleltem már korábban csakugyan megható levelére. Nem tehettem, mert rengeteg volt a dolgom a két lap körül, több munkatárs szabadságon lévén. Hogy elsőbbed a feleségemre vonatkozó kérdésre feleljek, hála Istennek sokkal jobban van. A legteljesebb gyógyulás útján. A morálja is újra a szokott. Jókedvű, önbizakodó, már pedig nála a lelki rugó roppant sokat tesz. Boldog, hogy a konyhakertje jó kiadós volt. Termett a sok hagyma, burgonya, káposzta, bab, tök meg még hány féle főzelék. Még kukoricánk is van. Nagyon szeretem. A múltkor ebédre töltött paprikát kaptam, utána jókora cső kukoricát, biz isten akár azt hihettem volna, a Vampeticsben vagyok vacsorára. Csak éppen a cigányzene hiányzott hozzá meg az állatkertből az oroszlánbömbölés. Hogy, ezt az oroszlánbömbölést annak idején mi provokálta: a töltött paprika aromája-e, vagy a cigánymuzsika szó, még most se tudnám eldönteni. Lehet, hogy egyik se, de a laptulajdonosunk, Surányi József szaga, ami, nem lepne meg, még az oroszlán, sőt a sakál számára is elviselhetetlen volt netán. Egyébként isten nyugosztalja őket: az oroszlánt, a sakált, a Surányit és akkoriban megevett töltött paprikákat.

De bosszantók ezek a fel-felugráló, „i” betűk. Teljesen nem tudom mellőzni őket. Legyen elnéző, kérem, és türelmes.

Megkért, küldeném el a Supplementet, a könyvéről szóló reklámmal. Ez bajos volna, tudniillik egy külön számban jelent meg, ami vagy száz oldal volt. Ha maga Eaubonneban lesz, megmutatom. A szám augusztus 10-ikén jelent meg, a reklám a 616-ik oldalon van, két hasábos, és három sajtóvéleményt reprodukál. Elküldenem és magának majd visszaküldenie bajos lenne. „Le jeu ne vaut pas la chandelle”, mondja a francia. Küldtem ellenben magának új OBSERVER-t, örülök, ha hasznát látja. Ha másként nem is, hát legalább meg tudja belőle, mi játszódik le az angolszászoknál.

Nagyon kellemetlen a számomra a következő: Gara már most két levelemet válasz nélkül hagyta. Fogalmam se róla, miért ez a némaság? Akaratlanul megbántottam volna, csak nem? Gara rendkívül érzékeny és én csakugyan nagyon sajnálnám, ha valahogyan megkarcoltam volna. Lenne olyan kedves érdeklődni nála, miért velem szemben ez a fonák magatartása?

Másrészt Halásztól kaptam tegnap levelet. Értesít, nemsokára felrándul és valószínű, hogy ugyanakkor maga is jelen lesz fővárosunkban. Persze hogy nagyon boldog leszek találkozni kettejükkel, akár ha ellátogatnak hozzám, akár ha a városban találkozhatunk össze. Szeretném azonban, ha legalább 2-3 nappal korábban tudatnak velem, mert hogy be kell szervezkednem a két lapnál való munkámmal.

Drága, Barátom, marad, hogy még egyszer bocsánatot kérjek a rakoncátlan „I” betűm szeszélye meg a prózámra való behatása okán. Remélem a kellő elnézéssel lesz hozzám és hamarosan újra hallat magáról.

Az egész ház a legmelegebben köszönti persze jómagam nem kevésbé, még hozzá a hamarost viszontlátás reménységével. Öreg barátja

Adorján Andor

(Fene egye meg ezt az „I” betűt. Egészen kivet a sodromból)