Kedves Barátom,

Kevéskét késik a válaszom legutóbbi szíves levelére. Az oka: a két napos húsvéti ünnep. A nyomdák ugyanis nem szednek ma, hétfőn és ezért korábban kellett leadnom kézirataimat a két lapnál. Már pénteken, illetve szombaton ott kellett légyen az anyagom, amit máskor ráérek szombaton este postára adni. Hát nyakra-főre sietni kellett a munkával. Nem volt könnyű dolog. Egy héttel előre dolgozni, úgy hogy majd napok múltán még mindig időszerű legyen a mondókánk, kivált ilyen gyors sodorral elfutó időkben, valamelyest ekvilibrista kunszt ez már nem is újságírás. Jó szerencsém, a régi Pesten milyen remek iskolánk volt, de megtanultunk benne nem csak gyorsan gondolkodni, ami alapjában véve gyerekjáték, de gondolkodni, ami bizony férfimunka! Értem alatta: gondolkodni úgy, hogy egyúttal megbírálni is a gondolatainkat, ítélvén róluk és kivetve az ocsút. De sokszor gondolok mélységes hálával és megilletődéssel a drága Cholnoky Viktorra, akit mindhalálig mint Mesteremet fogom tisztelni és szeretni. Maga ismerte-e még Viktort? Józanul: remek ember volt, részegen: félisten. Fájdalom többet volt félisten, mintsem ember. De mindez már milyen vezet a mától. Eltévedtem az emlékek sirászi kertjébe és persze megbódulok az illat-özönétől. Pardon. Térjünk vissza a mához.

Tehát: összes izenetét átadtam az illetékeseknek, akik viszont köszöntik magát és, már-már post festa boldog húsvétot kívánnak magának. (Jó kívánság soha se érkezik későn, olyan állandóan szükségünk van rájuk és megtudnunk belőlük, hogy van, akinek kedvesek vagyunk és jó érzéssel vannak hozzánk. Hát e tekintetben ez az eaubonnei ház, meg a népe bőven szolgál magának).

Újság nálunk semmi sincs. A kutyával volt nagy baj. Képzelje, garantáltan szűz létére is: teje gyúlt, úgynevezett ál-anyasági krízise volt szegénynek. A gumilabdáit gyűjtötte maga alá, mintha a kölykei lennének, melengette őket, de mert hogy persze a labdák nem akartak szopni, hát a teje igen meggyűlt, az emlői megdagadtak, gyulladáson mentek át, jaj, volt ám itthon nagy sírás-rívás, bevallom, magam is begyúltam. Volt aztán drága dolga az állatorvosnak. A szegény feleségem pedig kenőcsökkel kente napestig a szegény Gigi csecsbimbóit. Most megint kezd rendben lenni a dolog, Gigi kilábal a tragikus őrületéből: a labdát újra labdának nézi, nem pedig kutya-kölyöknek. Belátja, hogy lehetetlenséget kért a labdáktól, amikor azt akarta, hogy kutyatejet szopjanak. Istenem, ha valahára Kruscsev is eljutna idáig és nem kívánná többé, hogy szegény magyarjaink az ő emlőin nevelkedvén szívják magukba a kommunizmus kutyatejét. Megérjük-e valaha ezt is? Hol az az állatorvos, aki ezt Monsieur K.-val megértesse?

Amerikai barátai biztosan meg voltak elégedve a maga bölcs kalauzolásával. De mit szólt ehhez a hirtelen hideghez?

Ma a rádió bemondásából tudtam meg: Puy-de-Domeban mínusz tíz fok volt a temperatura és az ottani mezőket 12 centiméteres hóréteg takarja. Turgenyev csak a tavaszi vizekről tudott, de nem a tavaszi havazásokról és egyéb hasonló viszontagságokról. Még jó szerencse, hogy erre mifelénk nincsenek ilyen excessusok. Fájna a szívem a sok barackért, ami már legalább is babszem nagyságú az ágakon. Meg a feleségemnek kiscsibéi vannak, két hetesek, ez az egész kis menazséria mind napfény és melegségért csipog, legalább olyan mohón, mintha eleségről volna szó, apróra zúzott búza szemről, csiga héjból zúzott porról, amiből kalciumot zabál magába. Huszonhat ilyen kis csibéje van; köztük a jövendő kakasok már verekednek egymással, majd eljövendő tepsi-halára felkészülő bajnokok. A sütő egy-egy majdani arany sarkantyús vitéze.

Örülök tudni, hogy meg van elégedve a jelen körülményeivel, és hogy kedvező szél dagasztja a vitorláit, már mint szárazföldi hajósnak. Hogy az amerikai kiadó oly okos publicitási kampányra készül: sokat ígérő jelenség. Meg vagyok győződve róla, a cég tudja, mit csinál. Ha még elérhető, hogy mozi is leforgassa a könyvéből párolt scenariót, hát egy csapásra befuthat az anyagi biztonság révébe. Ez lesz még csak a maga számára a szabadság, vagyis a mód, hogy megírhassa a legszebbet, a legjobbat amit adni tud.

Marad még, hogy a fent megköszönjem szíves meghívását Dreuxbe. Okvetlenul eljövök majd, csak nem tudom eleve megmondani mikor? Ha majd igazin tavaszira fordul az idő és történetesen nem fuldokolok, úgy hogy pár órára mentesülök a kényszer belélegzésektől meg az aerosol-masinától. A magam jó akaratán nem fog múlni, efelől biztos lehet.

Ha érkezése van, adjon hírt magáról, pláne ha jó hírei vannak. Ha Garának ír, köszöntse nevemben.

Igaz barátsággal szorítja meg, melegen, a kezét,

Adorján Andor